Századok – 1913
Történeti irodalom - Jickeli; Otto Fritz: Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung. Ism. Kováts Ferencz 608
610 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 610 talisztikus tömeggyártásra volt berendezve. Lássuk hát szerzőnek idevonatkozó bizonyítékait. Fő- és egyetlen^ bizonyítéka, hogy egyes szász falvakban számostagú czéhek virágzottak. Ezen czéhek tagjai, így érvel Jickeli, nem termelhettek saját falusi piaczaik számára, mert ezek nem voltak eléggé nagyok, de nem is termelhettek a városi piacz (így ! hol ?) számára, mert ezt a városi mesteremberek látták el. Azonkívül olyan iparágakról van szó, a melyek általános szükségleteket fedeztek, és nem fényűzési, hanem tartós standardezikkeket hoztak létre. Ez utóbbi árúknak vevője a földmívesnépesség. (17. 1.) E következtetésekben leplezetlen rationalismus nyilvánul meg. A tapasztalt kutató igen jól tudja, hogy történeti tények rationalistikus magyarázata rendszerint rosszúl sikerűi. Jickeli minden egyes állítására kérdéssel kell felelnünk. Miért nem értékesíthették a falusi mesteremberek gyártmányaikat a falusi piaczon ? Kérünk bizonyítékokat. — Tényleg ellátták-e a városi mesteremberek sine defectu a városi piaczot ? Kérünk bizonyítékokat. — A bizonyítás nélküli, légből kapott állítás koronája azonban a famosus »kapitalisztikus« jelző. Posito, sed non concesso, hogy a szász falusi mesteremberek a moldvai és havasalföldi parasztság számára termeltek, — szabad-e ezen körülményből arra következtetni, hogy üzemeik kapitalisztikusan, tehát vállalatokban szervezve voltak ? Ki volt a tőkés, ki a vállalkozó ? Hogy keletkezett, honnan eredt a szász falusi mesteremberek tőkéje ? Kérünk ismét bizonyítékokat. Szerző különös súlyt helyezett arra, hogy a szász moldvai és havasalföldi kivitelben lelje föl a tömegtermékeket. Valóban mosolyra készt az a naiv és dillettáns módszer, a melylyel szerző a kivitelre vonatkozó adatokat felhasználja. Egyrészt rendszertelen árúfelsorolás, hol számokkal felcziczomázva, hol nem (20. lap), másrészt a Horváth1 által készített szintén kezdetleges árústatisztikára való hivatkozás, — íme ez Jickeli »eredeti forrástanulmányainak« idevonatkozó eredménye. Annál megbocsáthatlanabb Jickeli eljárása, mert az erdélyi szász árúforgalom mivoltára a nagyszebeni és brassói huszadjegyzékek igen jellemző adatokkal szolgálnak. Ezen adatokat Jickeli nemcsak, hogy nem ismeri, de még azt sem tudja, hogy Horváth, a kivel Jickeli a kereskedők nemzetisége miatt egy alkalommal polemizál (23. 1.), ezen jegyzékeket — a mint megemlítettem, nem kifogástalan rendszerességgel ugyan — de igen belterjesen használta fel idézett munkájában. Horváth az 1500. évi nagyszebeni és az 1500—1550. évek közti időből való (12 esztendei) brassói huszadszámadások alapján a következő nagyobb 1 Horváth Jenő. Az erdélyi szász városok közgazdasági viszonyai a nemzeti fejedelemség megalakulásáig. Gyula, 1905. 53. skk. 11.
