Századok – 1913
Tárcza - Vegyes közlések - 59
60 TÁRCZA. g. kath. püspök is karhatalommal foglalta el), s most is ez egyház hívei használják. Horánszky Lajos »Napoleon I er et la Hongrie« czímen a Revue de Hongrie 1912 szeptemberi és októberi számában ismerteti I. Ferencz viszonyát hazánkhoz, József nádor szereplését és a francziák aspiratióit. Ennek kapcsán egy részt közöl franczia fordításban Davoust 1805-i proklamatiójából (a Nemzeti Múzeum kéziratából). Vázolja az 1808-i diéta hangulatát s az 1809-i napoleoni proclamatió hatását. Hogy ez az ügyes felhívás oly hatásalanul hangzott el, annak okát abban keresi, hogy a nemzet jobbjai nem bíztak Napoleon szándékában, a rendek pedig feudális kiváltságaikat féltették. A proclamációhoz csatolt röpirat (az egyetlen ismeretes példány után közli teljes egészében) szerzőjét Napoleon közvetlen környezetében keresi s nem Bacsányi személyében, mint Sayous. Köváry Ernő »Árpádkori sírok Vajdahunyadon» czímmel három darab Xl-ik századi sírról adott hírt. A bejelentésre az Erd. Nemz. Múzeum régiségtára a lelőhelyen ásatást végeztetett, melynek eredménye) Szt. István korától Szt. Lászlóig 54 sír feltárása lett. (Dolgozatok stb. 1911. 312—13.). Lécussan János »Franczia királyság Albániában vagy egy franczia herczeg kalandja a Balkánon a XV-ik században« czímen Henri de Bourgognenak, Erdély agájának kalandos élettörténetét mondja el, a ki többek között »Hunyad fiának, Mátyásnak, a kit Corvinnak vagy véres Hollónak neveznek, nővérét, Magdolnát vette feleségül.« (Paris — Journal, 1912. deczember 12.) Marczali Henrik nagy vonásokkal a magyarországi boszorkánypereket ismerteti. A részletek elkerülésével inkább azon jellegzetességek kidomborítására törekszik, a melyek más nemzetekkel szemben némileg eltérő, eredeti kialakulást mutatnak. (Ungarische Rundschau, 1912. I. sz.). Márki Sándor eleven színekkel egész kis korrajz keretében mutatja be Fábián Gábornak, a szerény tudósnak nemes alakját, irodalmi munkálkodását s annak hatását. (Akadémiai Értesítő, 1912. okt. sz.). Melich János »A legrégibb magyar nyelvű nyomtatványok«-ról értekezik és bevezetésképpen megvilágítja a magyar szellemi törekvések fejlődésének azt a korszakát, a melynek művelői Rotterdami Erasmust vallják mesterüknek. Figyelmeztet, hogy a reformatiónak nálunk a magyar erasmisták az előkészítői s így némileg^ módosítani kell majd azt a megcsontosodott nézetet, hogy a reformatio tanainak első ismertetői német kereskedőink voltak és velük kapcsolatban először a határszéleken, Szepességen s a szász királyföldön terjedtek el. (Akadémiai Értesítő, 1912. okt. sz.). Melichár Kálmán folytatja az »Egyház és véderő« cz. tartalmas és érdekes tanulmányát. (Katholikus Szemle, 1912. nov. sz.). Miklós Ferencz az Encyclopédie universelle du XXe siècle ránk vonatkozó botlásait ismerteti. (Revue de Hcngrie, 1912. márcz. sz.) Hogy milyen termékeny, de hamis képzelőtehetséggel ismerteti Magyarországot ez az egyébként kiváló gyűjtemény, arra Miklós megdöbbentő szemelvényeket
