Századok – 1913
Értekezések - FEHÉR GÉZA: Atelkuzu területe és neve - 577
578 fehér géza. τέταρτος ο καλούμενος Βρούτος, ποταμός πέμπτος ό καλούμενος 2έρετ ος«.1 Ezen atelkuzui folyók neve már a XVIII. század második felétől kezdve mostanig különféle magyarázatokra szolgáltatott okot. Már az első vizsgáló, Pray György 2 is ez öt folyónévből igyekezett Atelkuzu terűletét megállapítani. Szerinte Atelkuzu tulajdonképen Dácia, de a folyónevek egymásutánjából következtetve, teljesen helyes úton halad: »Non solam autem Daciam ab Hungaris primum insessam, sed Moldáviám quoque, ac forte quod ultra est usque ad Borysthenem ex Constantino utcunque liquet, qui inter ílumina, quae Hungari accolebant, Baruchum, Cubum, forte melius Cusum, ut supra idem semel, atque iterum babét, deinde Trullum, Prutum et Seretum memorat. Postremi duo fluvii suum hodie adhuc nomen retinent, ex quibus coniectura sit, aiios (sic!) non longe quaerendos esse«. Thunmann3 már megkísérlette az összes folyóneveket megmagyarázni. A Τροϋλλος-14 a török Turlu névvel, a Kovβον-15 pedig a régibb bizánczi írók Κονψις nevével vetette össze, a mely szerinte a Bug, vagy a Dnyeper és Bug öszszefolyása, a »Liman« lenne. Felvetette azt a kérdést is, hogy a Βαρούχ-οη talán a Dnyepert kellene érteni, de biztosan megállapíthatónak sem ezt, sem a Κουβοϋ-t nem tartotta s így nem is terjesztette Atelkuzut a Dnyeperig, hanem csak a Búgig: »Unter der Anführung des Lebedias verliessen die Ungern ihre altén Wohnsitze und liessen sich nunmehr zwischen dem Bog und der Donau nieder«.6 Thunmann tói kezdve azután gyakran találkozunk többkevesebb megokolás kíséretében azzal a felfogással, hogy Atelkuzu területe a Búgig, vagy épen a Dnyeszterig terjed. A Dnyeszter Atelkuzu keleti határa Fessler-7 és Jerneynél,8 a ki a Βαρούχ és Κουβον-yaí a Buk és Rushava folyócskák (mindkettő a Dnyeszter mellékfolyója) nevét egyeztette. 1 Pag. 171. 2 Georg. Pray: Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum. Vindobonae MDCCLXI. pag. 307. 3 J. Thunmann : Untersuehungen über die Geschichte der östlichen europáischen Völker. Leipz. 1774. I. 145—146. 1 ü. o. 145. n) jz. 5 U. o. 145. o) jz. 6 Thunmann : Untersuchung über stb. 142. 7 Fessler : Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leipz. Í815. I. 247. 8 Jerney János keleti utazása. Pest, 1844.
