Századok – 1913

Értekezések - FEHÉR GÉZA: Atelkuzu területe és neve - 577

atelkuzu területe és neve. 579 A Búgot veszik határfolyónak újabb historikusok, mint Dümniler, Kuún Géza gr. és Marczali is. Dümmler minden megokolás nélkül a Baruch1

névben látja a Bug folyót, míg a Κονβοϋ-t meghatározhatatlannak tartja. Ily alapon mondja: »wir das ungarische Yolk an der Nordkiiste des Pontus zwischen den Mündungen der Donau und des Dnjepr oder zwischen den Strömen Sereth uírd Bug mit Bestimmtheit voríinden«.2 Ugyancsak a Búgot sejti a Βαρονχ névben Kuún Géza gr.3 »Eluminum primum in enumeratione Konstantini Βαρονχ elisa syllaba ar in Bucii Βογον

abbreviari potuit, quae contractio in hodierno Bog adhuc viget«. Valamelyik a Pontos Euxeinos északi partján tanyázó skytha-török fajú nép nevezhette szerinte a Hypanist »Barik«-nak, a mely szó megvan a törökben, a »barmak« .igéből származó s »progrediens« jelentésű »barik« szóban. Összevetette e névvel Konstantinos egy másik folyónevét, a Βονρλίκ-ot,4 a melyet Plinius »Buges«nek6

nevezett. Szerinte a Βαρονχ és Βονρλίκ nevek első szótagja, a gyökérszó tulajdonkép br, a második szótag a »likuch sufhxum«. A második folyó Κονβον nevét a Κοΐφις 6 névvel vetette össze s a Búgtól keletre tette. Ennek a fölfogásnak legelső nehézsége, hogy török eredetűnek tartotta a Βαρονχ nevet, arra alapítván feltevését, hogy már a legrégibb időben turáni török eredetű népek (βαοίλειοι ^Σκν&αι)

laktak e vidéken. De ki bizonyította be azt, hogy ezek a skythák török eredetűek s török nyelvűek voltak? Eddigelé senki s így ezzel az érvvel operálni nem lehet. Szintígy alaptalan a Βονρλίκ-nak a pliniusi Buges-szel való összevetése. Kuún Géza szerint Konstantinos oda helyezi a Βουρλίκ-ot, a hova Plinius a Buges-t. Pedig ha megvizsgáljuk Plinius idevágó adatait s összevetjük Herodotos-szal, egészen más eredményre jutunk. Plinius idevonatkozólag ezeket mondja: »Sinus Carcinitis apellatur flumen Pacyris. Oppida Naubarum, Carcine : a tergo lacus Buges fossa emissas 1 Dümmler: Geschiohte des Ostfránkischen Reiches, Leipz. 1888.2. Aufl. 3. Band. 441. 3. jz. (Jahrbücher der Deutschen Geschichte.) 2 Dümmler : Gesch. d. Ostfr. Reich. 441. 3 Kuún G. : Relationum Hungarorum cum oriente gentibusque orientális originis hist. antiqu. Vol. I. Claudiopoli MDCCCXCII. pag. 186—189. 4 Konst. Porph. De adm. imp. c. 42. 5 Kuún G. id. m. 187. *** jz. β Ez összevetés már Thunmannál is megvan. 37*