Századok – 1913

Tárcza - Id. Szinnyei József † Irta Vértesy Jenő 557

558 TÁRCZA. hol részt juttatott a társaságnak és a szórakozásnak is. Tapaszta­latokban gazdag életét mint egész ember töltötte el. Mint a Vasárnapi Újság dolgozótársát, a szerkesztő, Pákh Albert buzdította a hírlapirodalom különös tanulmányozására. Ez volt a magva első nagyobb munkájának is, a Hazai és kül­földi folyóiratok magyar tudományos repertóriumának. (1878—80.) Fáradhatatlanul sürgette a magyar hírlapkönyvtár felállítását, hírlapok gyűjtése czéljából beutazta az egész országot s a Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárára mindig büszke volt, mint az ő alko­tására. Hatvan év súlyával vállain, mikor más ember már pihenni készül, kezdett belé élete főművébe, a Magyar írók élete és mun­kái-ba (1890). Oly teljes írói lexikont akart adni benne, melyből ne hiányozzék a magyar szellem legszerényebb munkása sem, s mely az írók teljes fölsorolása mellett a rájuk vonatkozó szak­irodalmat is felölelje. Fáradhatatlan buzgalommal dolgozott rajta s mindössze az utolsó két füzet híja volt munkájának. Ilyen óriási mű nem igényelheti se a teljességet, se a hibátlanságot, de mindvégig rendkívül gondosan van szerkesztve s nemzetét igazán nagy hálára kötelezte azzal az elszántsággal, melylyel le­mondott úgy a dicsőség káprázatairól, mint az anyagi javakról, hogy oly nélkülözhetetlen munkát alkosson, melynek hasznát mások arathassák le. Szinnyei e művével természetszerűleg szolgálatot tett a történetírásnak is. Azonkívül megírta Komárom 1848—49 (1887) czímű könyvében a várostrom történetét s több történelmi tárgyú czikke és közlése jelent meg. Energiája, mely oly kifogy­hatatlan volt, mint a Lope de Vegáé, perczig se engedte pihenni s 1848 október 18-ától haláláig szakadatlan minden nap meg­tette a maga naplójegyzeteit. E jegyzetekből a Bach-korszakra vonatkozókat ki is adta a Komáromi Lapok-ban, melyből mind a művelődéstörténet, mind az irodalomtörténet ezer apró intim adatot meríthet. Társulatunknak alapító s 1878 óta igazgató­választmányi tagja volt. A M. T. Akadémia 1899-ben választotta tagjai sorába. E kései választást az magyarázza, hogy többen nem méltá­nyolták eléggé nagy lemondást követelő munkájának tudományos értékét. Maga derűit humorral tért fölötte napirendre, de jól esett neki, mikor ősz fürtökkel elfoglalhatta akadémiai székét, ö nem volt ellensége senkinek, örömmel jegyezte föl az írók sokasodó munkáit s mindnyájunknak mindenkor jóakaró atyai barátja és Szinnyei bácsi-ja maradt. VÉRTESI JENŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents