Századok – 1913
Tárcza - Id. Szinnyei József † Irta Vértesy Jenő 557
558 TÁRCZA. hol részt juttatott a társaságnak és a szórakozásnak is. Tapasztalatokban gazdag életét mint egész ember töltötte el. Mint a Vasárnapi Újság dolgozótársát, a szerkesztő, Pákh Albert buzdította a hírlapirodalom különös tanulmányozására. Ez volt a magva első nagyobb munkájának is, a Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriumának. (1878—80.) Fáradhatatlanul sürgette a magyar hírlapkönyvtár felállítását, hírlapok gyűjtése czéljából beutazta az egész országot s a Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárára mindig büszke volt, mint az ő alkotására. Hatvan év súlyával vállain, mikor más ember már pihenni készül, kezdett belé élete főművébe, a Magyar írók élete és munkái-ba (1890). Oly teljes írói lexikont akart adni benne, melyből ne hiányozzék a magyar szellem legszerényebb munkása sem, s mely az írók teljes fölsorolása mellett a rájuk vonatkozó szakirodalmat is felölelje. Fáradhatatlan buzgalommal dolgozott rajta s mindössze az utolsó két füzet híja volt munkájának. Ilyen óriási mű nem igényelheti se a teljességet, se a hibátlanságot, de mindvégig rendkívül gondosan van szerkesztve s nemzetét igazán nagy hálára kötelezte azzal az elszántsággal, melylyel lemondott úgy a dicsőség káprázatairól, mint az anyagi javakról, hogy oly nélkülözhetetlen munkát alkosson, melynek hasznát mások arathassák le. Szinnyei e művével természetszerűleg szolgálatot tett a történetírásnak is. Azonkívül megírta Komárom 1848—49 (1887) czímű könyvében a várostrom történetét s több történelmi tárgyú czikke és közlése jelent meg. Energiája, mely oly kifogyhatatlan volt, mint a Lope de Vegáé, perczig se engedte pihenni s 1848 október 18-ától haláláig szakadatlan minden nap megtette a maga naplójegyzeteit. E jegyzetekből a Bach-korszakra vonatkozókat ki is adta a Komáromi Lapok-ban, melyből mind a művelődéstörténet, mind az irodalomtörténet ezer apró intim adatot meríthet. Társulatunknak alapító s 1878 óta igazgatóválasztmányi tagja volt. A M. T. Akadémia 1899-ben választotta tagjai sorába. E kései választást az magyarázza, hogy többen nem méltányolták eléggé nagy lemondást követelő munkájának tudományos értékét. Maga derűit humorral tért fölötte napirendre, de jól esett neki, mikor ősz fürtökkel elfoglalhatta akadémiai székét, ö nem volt ellensége senkinek, örömmel jegyezte föl az írók sokasodó munkáit s mindnyájunknak mindenkor jóakaró atyai barátja és Szinnyei bácsi-ja maradt. VÉRTESI JENŐ.