Századok – 1913

Tárcza - Id. Szinnyei József † Irta Vértesy Jenő 557

TÁKCZA. VÁLASZ ECKHART F. ÚR BÍRÁLATÁRA. Eckhart Ferencz úr bírálatára (Századok 1913, 378—81) bátor vagyok a következőkben válaszolni: 1. Értekezésemnek sem a 35., sem a 45. oldalán nincs szó oly problémákról, a melyeknek megoldásához az »Urkundenbuch«-ban már közzétett oklevelek alapján nem lehetne hozzáfogni. Az első esetben kimutattam, a hogy azt Eckhart úr is elismeri, »hogy a XIV. és XV. század fordulóján a városi jegyzői hivatal Erdélyben csaknem mindenütt ki volt fejlődve«, a 44. és 45. lapon pedig nehár" oklevélről bebizonyítottam, hegy azokat nem a kiállító, hanem л/. átvevő (Empfänger) készítette. Egyebet közönséges doktori értekezésemnek ezen fejezetében nem is akartam kimutatni. 2. Hogy a 13. lapon (összesen 12 sorban !) az alkanczelláriátusról nemcsak »Fejérpataky nyomán« beszéltein, kitűnik abból, hogy III. Endre ismert 1291. évi oklevelének azon részét, mely a viczekanczellárius kinevezéséről szól, egészen máskép magyaráztam, mint Fejérpatakv azt művének 48. oldalán teszi. 3. A kánonjog szerepének kérdését a középkori szokásjoggal szemben nem lehet egv sorral elintézni, a mint azt Eckhart úr is teszi. Hogv csak egy példát említsünk : a Corpus Juris Canonici-ba átment IV. lateráni zsinat rendeletének tekintetbe vétele nélkül (c. 32. X. 3, 30 : a schismatikusok letelepítésének tilalma nemesi birtokon) 1 az oláhok egész története Magyarországon а XIII. században érthetetlen volna. Valószínű, hogy ez a rendelet, mely az oláhok első fellépésével Magyarországon körülbelül egyidejű, tényleg oki összefüggésben is áll vele. 4. Hasonlóképen vagyunk a közjegyzői intézménynyel is. Épen Zsigmond decretumából kitűnik, hogy a közjegyzők sokkal meszszebbre menő tevékenységet fejtettek ki, mert különben a királynak nem lett volna alkalma, ezt a tevékenységet korlátozni. A fő azonban az, hogy ezen rendelet Zisgmond egyházi politikájával szoros összefüggésben áll, mely a királyt az előző évben a placetum regium kiadására bírta. Ez okból tehát lehetetlen ezt a rendeletet, melv egészen konkrét politikai körülményeknek köszöni eredetét, jelentőségében annyira általánosítani (Eckhart 380. 1. : »Hogy mennyire nem támogatta az állami hatalom a közjegyzői intézmény megerősödését . . . Zsigmond 1405. decretumából tűnik ki« . . .) 5. Grodscalcus seriptor tényleg a szebeni grófság bírósági jegyzője volt. Ezt bővebben kimutattam a nagyszebeni czímerről írt 1 V. ö. Müller. Die Ursprüngliche RTMchtsliee der Rumänen i:n Siebenbürger Sich?enbnd?. Nagyszeben 1912. 12.