Századok – 1913

Tárcza - Id. Szinnyei József † Irta Vértesy Jenő 557

• TiRCZA. ID. SZINNYEI JÓZSEF 1830-1913. Mikor először hallottuk, hogy a magyar írók Nestorát, id. Szinnyei Józsefet betegsége ágyba döntötte, szinte bizonyosra vettük, hogy szívós szervezete ezúttal is diadallal birkózik meg a betegséggel, hiszen el se tudtuk képzelni nélküle a Múzeumkertet, a hol pontos időben szokta napi sétáját végezni, hogv ennan íróasztalához siessen, tovább jegyezgetni a magyar írókat. Fájdalom, e reményben hamar megcsalatkoztunk. Id. Szinnyei József azon emberöltő fiaihoz tartozott, a melyből már alig néhányan élnek. Ezek az emberek történ3lmi életet éltek végig, nagy rázkódásokat láttak s látták maguk körűi átalakulni a világot. Polgárias, egyszerűbb egyéniségükben is volt mindig valami nagy vonás, nagy kor bélyege, mely nyomát hagyta rajtuk, a nagy idők tüze, mely fölvillant szemükben, valahányszor a régmúlt idő került szóba. Szinnyei József 1830 március 18-án született Rév-Komáromban s gyermekifju korában élte át a szabadságharczot. Az ifjak gyorsan férfiakká lettek s ő is beállt a honvédek sorába ; Klapka alatt szolgált a komáromi várban s mint főhadnagy kapitulált ostromlott társaival együtt. Látta a Bach-korszakot, a nemzet elalvó, majd föléledő reményeit, majd a kiegyezést s azt a hatalmas szellemi föllendülést az irodalom és tudomány terén, mely a kedvezőbb viszonyok eljöttével beköszöntött. Pozsonyba, majd Pestre költözött, volt ügyvédsegéd, biztosító társasági tisztviselő, majd a neki megfelelőbb könyvtárnoki pályát választotta s előbb az egyetemi, majd a múzeumi könyvtár tisztviselője lett, hol az osztályigazgatói rangra emelkedett. Közben állandóan tanúit, dolgozott, beutazta Magyarországot és a külföldet, érdeklődött minden iránt, idejét szinte perczről-perczre beosztván,