Századok – 1913

Történeti irodalom - Zorányi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Ism. Pokoly József 545

TÖRTÉNETI IRODALOM. 549 •ereje kényszerítette volna arra a szerzőt, hogv tárgyilagos adatait tárgyilagos szemmel nézze s értékelj з és ne счак a reformátusok ellen intézett egy pár. de kellőleg nem indokolt kiszólással igyekezzék objectivitást mutatni. így is lett volna elegendő tere arra, hogy kedvencz alakjainak, Tolnainak, Medgyesinek stb. kiválóságait kellőleg kiemelje. Tolnai az elvhüségnek, a jellemszilárdságnak kiváló példányképe marad és Medgyesi tudományossága, lelkes buzgósága nem veszít semmit értékéből, ha tudjuk is róluk, hogy a tények erejével nem számoló, a viszonyokat kellőleg nem ismerő vagy nem méltányló idealisták voltak. Nem hagyhatom végűi szó nélkül szerzőnek műve 12. s 13. lapjain megkoczkáztatott amaz állítását, hogy ha a presbitériumokat nálunk а XVII. század első felében meghonosítják, akkor a református egyház nem szenvedte volna gyülekezeteiben azokat a nagy veszteségeket, melyek idővel annyira megapasztották. — Gondoljon csak bárki is a Franeziaországban egykor oly virágzó hugenotta egyházra, mely kezdettől fogva nem szűkölködött presbitériumok nélkül, a melyek azonban a presbitériumok kevésbbé tudtak megoltalmazni, mint a magyar ref. egyházat a városi tanácsok, nemes földesurak s ezekkel együtt a falusi elöljáróságok, illetőleg az ezek vezetése s védelme alatt álló gyülekezetek. A hitélet ereje mellett, sőt ezen felül: a magán- és közjogi viszonyok, a társadalmi és politikai helyzet, melyet viszont az előbbiek befolyásoltak : ezek adják meg a reformáczió és ellenreformáczió sikereinek magyarázatát úgy Franeziaországban, mint nálunk. Röviden a következőkben összegezem ismertetésem eredményeit. Zoványi Jenőnek szóban forgó műve kiválóan becses munka, a menynyiben megismertet bennünket minden tekintetben a puritanismus czéljaival s törekvéseivel. Adatainak gazdag készletéhez alig fog valami újat hozni a későbbi kutatás, a mi lényegbe vágó eredménynyel járna. A mű tudományos értékének azonban sokat árt a szerző egyoldalú s elfogúlt álláspontja. Végűi sajnálkozással constatálom, hogy tanulmányának nem rakott elég mély alapot, mit ha megtesz, valóban elsőrendű tudományos művé avathatta volna nagy szorgalommal, ritka tárgyismerettel és lángoló lelkesedéssel megírt derék munkáját. Hogy a részletekben nem egy helyütt merőben ellentétes álláspontot foglalok el a szerzővel szemben, azt már jelen könyvismertetésem is sejteti. Azonban a részletkérdések taglalásának, az azok felett való polémiának — úgy vélem, — ezen folyóirat hasábjain nem igen lehet helye. Mindenkire, a ki а XVII. századbeli magyar társadalom legmagyarabb részének forrongásban, vajúdásban levő lelki élete iránt •érdeklődik, hasznosnak ítélem ezen derék mű áttanulmányozását. POKOLY JÓZSEF.