Századok – 1913

Történeti irodalom - Zorányi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Ism. Pokoly József 545

548 TÖRTÉNETI IRODALOM. melyeknek értéke azonnal nyilvánvaló, mihelyt az ember kihámozza, őket a szerző alanyi ítéleteinek összefüggéséből. A magam részéről ennél az érthető, de tudományos műben czélt tévesztett egyoldalú subjectivismuson kivűl sokkal nagyobb hibának tartom azt, hogy a szerző nem alapozta meg kellőképen munkáját. Mert habár mind igaz is az, a mit a 2. fejezetben a puritanismus, presbiterianismus és independentismus eredete s lényegéről elmond és habár nagy részben igaz az is, a mit a következő fejezetben a magyar református egyház kormányzatáról s beléletéről a puritánus mozgalmak megindulásának korából előad : de egyik sem elegendő annak a nagy izgalomnak a megértéséhez, melyet hazánkban a puritánus mozgalmak előidéztek, sem azoknak az eredményeknek értékeléséhez, melyekkel ama mozgalmak jártak. Ha a szerző kimutatja azokat az okokat, melyek nyomán a puritanismus Angliában fellépett, egyházalkotó s társadalmi és politikai elvvé lett, a melyek jóformán megteremtették a mai hatalmas Nagy-Britanniát és alapját rakták le az északamerikai Egyesült-Államoknak : akkor másképen kellett volna ítélnie a Tolnai s társai vállalkozásának értékéről. Akkor be kellett volna látnia, illetőleg nem lehetett volna elhallgatnia, hogy templomi kereszteléssel, szabad textussal, príma elevatióval, rögtönzött könyörgéssel stb. stb. »csekélységekkel«, Angliából importált s csak a felszínen mozgó pietistáskodással komoly és a dolgok mélyére hatoló ember meg sem kísérli egy vadonat idegen társadalomban, amattól összehasonlíthatatlan távolban álló körülmények között, az egyház beléletének újjászületését. Akkor belátta, illetőleg nem tagadhatta volna el, hogy a magyar református egyháznak azok voltak a legértékesebb, leginkább belátó elemei, a kik az idegenben tapasztalt üdvös eredményeket létrehozó intézményeket átidomítani, a hazai viszonyokhoz formálni, domestikálni akarták*. Ha a szerző nem elégszik meg azzal, hogy a magyar protestáns egyházi intézményeket s viszonyokat egyszerűen levezeti a hazai róm. kath. egyháznak a reformácziót megelőző állapotából, hanem mindkettőnek a magyar köz- és magyar magánjogban gyökerező sajátosságaira is kiterjeszti figyelmét: akkor másképen ítéli meg úgy azoknak törekvését, a kik csak azért kardoskodnak a presbitérium mellett, mert az bibliai, tehát isteni eredetű intézmény, valamint azokét is, a kiknek nem kellett különböző okúi adott akadályok miatt«. Ezeken a pontokon szerettem volna én mélyebbreható kutatást és nagyobb terjedelmű megalapozást látni a Zoványi művében. Es meg vagyok róla győződve, hogy ezen előzmények feltárása után lehetetlenség lett volna a szerzőre nézve a reformerek égig magasztalása és ellenfeleiknek a földig legyalázása. Maguknak a tényeknek