Századok – 1913

Történeti irodalom - Szekfü Gyula: Serviensek és familiarisok. Ism. Hóman Bálint 540

TÖRTÉNETI IRODALOM. 541 Ez a jelenség a középkori nyugati államokban a hűbériség és kisebb territoriális hatalmak kialakulásához vezetett. E fejlődés hozta létre a familiaritásnak határozottan feudális jellegű intézményét és a részben hatalmasok — uralkodók, egyházi és világi nagybirtokosok — szolgálatába állt szabadok, részben ez urak előkelőbb szolgálatra alkalmazott úrbéres szolgái sorából kikerült familiárisok egységes társadalmi osztályát. A familiárisok egészen sajátszerű helyzetben éltek. Közjogi szabadságuk helyébe magánjogi függés lépett, a hűbérúrral szemben való viszonyuk azonban nem nélkülözte az uralkodó és alattvaló viszonyához való hasonlóságot. Mintegy átmenetet alkottak a valódi szabadsággal bíró urak és a tisztára magánjogi kapcsolatban élő szolgák, parasztok osztálya közt. Magyarországon az Árpádházi királyok erős központi hatalma s a gazdasági előfeltételek hiánya a hűbériség igazi korában gátat vetett a familiaritás teljes kifejlése elé. A XIII-ik század elején végbement gazdasági átalakulás, a világi nagybirtok és a területiség kialakulása, valamint a királyi várrendszernek ezzel kapcsolatos bomlása létrehozta ugyan a familiaritást, de ez a teljes hűbéri fejlődésen keresztülmenni már nem tudott. A teljes kialakulásnak útját állották az olygarehiával szemben nálunk mindig túlsúlyban levő centralis hatalom, a nyugati hűbériség bukása nyomán a XV-ik század közepe óta nálunk is fellépő absolutistikus törekvések s a XVI-ik század óta lassan tért hódító osztrák hivatalnok-közigazgatás. A familiaritás, mint a magyar közigazgatás és alkotmánytörténet egy csonka intézménye, a familiárisok és serviensek társadalmi rétege, mint — egységes társadalmi osztálylyá ugyan sohasem tömörült, közjogi különállásra soha sem vergődött, de — főkép a közigazgatásban nagy szerepet játszó osztály kiváló figyelemre érdemesek. Ismeretük [a társadalom- és közigazgatástörténet sok homályos és rosszúl értett problémáját helyezheti új világításba. Szekfü Gyula alig végezhetett volna hasznosabb munkát, mint a mikor e kevés figyelemre méltatott jelenségeket tette beható tanulmányozás és vizsgálat tárgyává. A familiaritás eredetét kutatva külön tanulmány tárgyává teszi a királyi, egyházi és a magánfamilia eredetét. A két utóbbit sikeresen oldotta meg, habár nem emelte ki kellőképen, hogy — ellentétben a királyi familia tagjaival -— főként az egyházi officialisok és nemesek túlnyomórészt a nem szabad, úrbéres osztályból emelkedtek ki s így ezek története a királyi familiárisokénál több analógiát mutat a német, ministerialitásból eredt familiárisokéhoz. A mi a királyi familia eredetét illeti, azt hiszem, a XIII-ik század előtt familiaritásról szólni korai, de ha annak előzményeit kutatjuk, semmi esetre sem szabad familiares-t látnunk a Xl-ik századi ministri-ben. A min ster jelentése kétségkívül jobbágy, tiszt volt s e ministerek legfeljebb a