Századok – 1913

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. VI. köt. Ism. Dr. Lukinich Imre 535

537 TÖRTÉNETI IRODALOM. dizsár, Rhédey Ferencz, Torma István, Kornis Gáspár és mások voltak, a családi ügyei miatt akadályozott Teleki részvétele nélkül febr. 20-án találkozott Somlyó várában Ali béggel s a melléje rendelt Musztafa agával és a jenei kadival. Hatáskörük a váradiaktól követelt határkiigazítás jogosságának vizsgálatán kívül főleg azon panaszok elbírálására szorítkozott, melyekkel Erdélyt hatalmi tulkapásokkal vádolták. Szerintük ugyanis, »miolta Várad hatalmas császár kezénél vagyon, azokat az vármegyéket ők mind békességesen birták, hanem (az erdélyiek) már két esztendő alatt 5 várakot építettek Várad körül, ki miatt már csak Várad kapuján sem jöhetnek ki s attól fogva nem birhatják azokat az vármegyéket«. A porta biztosai valóban most sem titkolták, hogy megbízatásuk tulajdonképeni tárgya a váradiaktól felpanaszolt öt vár (Somlyó, Cseh, Hadad, Gyalu, Sebesvár) megtekintése abból a szempontból, »ha új épület-e, nem-e«. Apafi megbízottai azok megvizsgálását természetesen nem korlátozták, mert meggyőződésük szerint »ha igazat akarnak reportálni, az váradiak panaszaival ellenkezőképpen látták itt az dolgot« — a török biztosok mindamellett a vizsgálat befejeztével a döntést a porta hatáskörébe utalták. Minthogy valószínű volt, hogy a váradiak érdekeik biztosítása végett ez alkalommal sem riadnak vissza a mesterséges hangulatkeltéstől, a rendek Szilvási Bálintot márczius havában újból Drinápolyba küldték azzal a felhatalmazással, hogy a porta intéző köreinek megvesztegetésére a magával vitt ötezer talléron kívül a szükséghez mérten még húszezer tallért is áldozhat. Midőn Szilvási április 10-én Drinápolyba érkezett, csakhamar arról kellett értesülnie, hogy a nagyvezér komolyan foglalkozik a fennforgó ellentétek kiegyenlítésével s azt akként képzeli megvalósítandónak, hogy »vessék fel esztendőre, az váradi passáknak Váradon mennyi fizetések jár mind Bihar vármegyébül, azonkívül ebbül az öt vármegyékbül mennyit irtanak fel, azt esztendő által az erdélyi fejedelem szolgáltassa ki az váradi pasának minden zúgolódás nélkül; az törököknek se legyen szabad kijönni Biharvármegyéből s hódoltatni, hanem épen maradjon Erdélyhez. Az mely fizetése penig az váradi pasának szokott járni Bihar vármegyébül és faluk is számára vannak, azokat oszszák az vitézlő rend közzé, szpahiaknak és egyéb rendeknek azok helyett az faluk helyett, az melyet az öt vármegyébül tülek elvesznek«. Szilvási a nagyvezér eszméjét, mely egyébként eredetileg a gyulafehérvári udvarban merült fel, elfogadhatónak találta ; a terv azonban — úgy látszik — a portán nem talált kedvező fogadtatásra; ennek tulajdonítható, hogy a nagyvezér elutasító végválasza Apafit a tényleges területi elhelyezkedés tiszteletben tartására, s a hódoltságiakkal való békés viszony ápolásának szükségességére figyelmeztette, de óvatosan kitért a döntés elől. Bár az 1672 júniusi (17. — július 2.) radnóti országgyűlés újból