Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

SZENT GELl/ÉRT NAGYOBB LEGENDÁJÁRÓL. 513 dását stb., jól ismeri az egyháztörténelem, mint az intézmény fejlődésének az egyes keresztény országokban tipikusan fellépő jelenségeit. Nehéz elképzelni, hogy az újonnan alapított magyar egyházmegyében mindjárt kezdetben, minden előzmény nélkül fellépnének oly tünetek, melyek másutt csak az intézmény bizonyosfokú fejlődésének, múltjának föltételezése mellett érthetők. A míg itt a hanyatlás jelenségeit viszi át a mi írónk a magyar egyház gyermekkorába, addig másfelől az a kép, melyet a 11. és 12. fejezetekben a csanádi egyházi élet felvirágzásáról, a vallásosság és az iskolai tanulmányok példás föllendüléséről oly szép színekkel megrajzol, nemcsak az imént tárgyaltakkal nincsen eléggé összhangban, hanem, azt hiszem, a XI. század viszonyaival sem. Amott az árny-, itt a fényoldalak nem eléggé korszerűek. Karácsonyi János egy sajátságos, tüneményszerű felbuzdulás föltételezésével igyekszik érthetőbbé tenni az utóbbiakat.1 Előttem valószínűbbnek látszik, hogy ebben a leírásban, bármennyit levonunk is belőle, mint az egyházi író érthető túlzásait,2 inkább egy későkori toll által megrajzolt utópisztikus kép áll előttünk, mint a XI. század igazi egyházi berendezése, az a kezdetleges berendezés, mely a bekövetkezett események tanúsága szerint alig lehetett több, mint egy vékony, fölszínes réteg a kitörni készülő vulkán fölött. Csak röviden érinteni akartam e dolgokat, bár egyszer csakugyan szembe kell néznünk komolyan avval a lehetőséggel, hogy a nagy legendának mindazon részei, melyek nincsenek a kis legendából vagy egy régi krónika-redactióból merítve (ide számítanám a krónikás hangú 10. fejezetet is), csekély kivétellel nem egyebek, mint egy 1400 körüli író képzelmének alkotásai. Az 1400 körüli időre mutató nyomoknak és a mű keletkezési körülményeinek fölismerése véleményem szerint Müller tanulmányának úgyszólván egyedüli értékes eredménye.3 Ellenben 1 i. m. 110. 2 így az új hivők buzgóságáról mondottak (populus autem . . . verbum dei ferventi spiritu audiebat, meditando in lege domini die ас nocte) tulajdonképon egy bibliai idézet. Josue I. 8. 3 A terjedelmes és kétségkívül széleskörű olvasottságon alapuló dolgozat a Szt. Gellértre vonatkozó kérdéseknek sokkal nagyobb tömegét öleli fel, hogysem lehetséges lett volna összes megjegyzéseimet elmondanom és kiterjeszkednem a részben vagy egészen téves föltevéseknek, raffináltan naiv — azt hiszem, ez a legjobb kifejezés — okoskodásoknak és többé-kevésbbé helyes és találó észrevételeknek arra az egész sajátos vegviilékére, mely ebben a dolgozatban foglaltatik. Mint a szerző módszerére és imént használt kifejezésemre jellemző esetet említeni fel, hogy a kis legenda *orationum exercitiis« (с. 2.) kifejezését, mely a bójtülée és virrasztás mellett, mint az imádkozás harmadik erénye a legendákban számtalanszor előfordul, szónoklati gyakorlatoknak érti (365. 1.) és ebből SZÁZADOK. 1913. VII. FÜZET. 33