Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

514 DK. MADZSAR IMRE. nem tekinthetem ilyennek a Valter-legenda gyönge hypothesisét. Van-e egyáltalában valószínűsége annak, hogy valamikor más Gellért-legendák vagy legenda-redactiók is voltak a reánk maradtakon kivűl ? Szent Gellért magyarországi cultusának emlékét meglehetős folytonosságban őrizte meg a legendaszövegforrásainak egy oly csoportja, melyet kutatóink eddig még nem aknáztak ki eléggé. Igaz ugyan, hogy ninc3 is megfelelő jegyzékünk 1 azokról a magyarországi breviáriumokról, melyek a XII— XIII. századtól kezdve a XVII. század elejéig, a római breviárium behozataláig, kéziratokban és nyomtatott kiadásokban meglehetős nagy számmal maradtak reánk. Az esztergomi, zágrábi és egri breviáriumoknak, a benczések, pálosok és más magyarországi rendek breviáriumainak, valamint a »Proprium sanctorum« czímen külön kiadott officium-gyüjteményeknek lehetőleg teljes bibliographájára volna szükségünk. Valahány példányukat eddig megtekinthettem, mindegyikben megtaláltam Szent Gellért officiumát, mint a kis legenda kivonatát. Es pedig az egyes kiadások többnyire eltérő módon, külömböző kihagyásokkal rövidítik az eredeti szöveget, a mi azt bizonyítja, hogy nem egymá tói vették át a kivonatot, hanem ismételten visszatértek azt a következtetést vonja le, hogy a kis legenda nem lehet egészen közeikorú, mert Gellértnek inkább csak »szellemi hatását« emeli ki. Ez kétségkívül nagyobb botlás, mint a mikor Karácsonyi János a szintén igen gyakori cilicium szónak egészen helyes fordításáért Szabó Károlyt megrovásban részesíti (i. m. 25. 1.). 1 A Knauz Nándor által összeállított jegyzékek, melyeket a Magyar Sión 1869. évfolyamában és Kortanának 117. és k. lapjain közölt s a melyeket a nyomtatott kiadásokra nézve a Szabó—Hellebrant-féle E. M. Könyvtárból egészíthetünk ki, ma már nem teljesek. Bizonyára még sok más vidéki és külföldi könyvtárban vannak magyar breviáriumok. így kétségkívül a gyulafej érvári Batthányi-könyvtárban van (L. Varjú Elemér, A gyulafejérvári Batthánvi-könyvtár, Magyar Könyvszemle 1899—1900), a többiek között az a »XE1I. századi« és egykor a lőcsei egyház birtokában volt esztergomi breviárium is, melyből Batthányi Szt. Gellért officiumát közölte (S. Gerardi scripta et acta 360. 1.) s a melynek kéziratát Marczali Esztergomban kereste (i. m. 25. 1.). Ellenben tévesen szerepel Knauz jegyzékében az egyházi szerkönyvek között a magyar, cseh, lengyel stb. szentek legendáinak az a gyűjteménye, mely különböző czímeken (»Vita beatissimi Stanislai Cracoviensis episcopi etc.« és: »Legendae Sanctorum regni Hungáriáé in Lombardica história non contentae«) ós kiadásokban, mint a Legenda aurea pótléka (V. ö. M. Könyvszemle 1902, 46. L) jelent meg. Mint az akadémiai könyvtár birtokában levő példányokból megállapíthattam, Kaindl helyesen sejti (Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen, Wien, 1902. 13. 1.), hogy a különböző czímeken tulajdonképen ugyanazon munkával van dolgunk. Eltérő sorrendben nagyobbára ugyanazokat a legendákat tartalmazzák s közöttük Szent Gellért kisebb legendáját. Karácsonyi helytelenül írja (i. m. 304. 1.), hogy e gyűjtemény Gellért-legendája a breviariumi szakaszokkal azonos.