Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

512 DK. MADZSAR IMRE. ellen irányuló tendentiáját igen helyesen fölismerte, nem vette észre, hogy az említett hely is csak akkor válik igazán érthetővé, 'ha ezekkel a nyomokkal hozzuk összefüggésbe s a kolostor és a káptalan közötti ellentétet tartjuk szem előtt. Hozzáteszem, hogy a szóbanforgó fejezet többi részei, melyekkel az említett hely, úgy látszik, tartalmi összefüggésben is áll, szintén nem állanak minden kétség fölött. Az akasztani vitt szolga »egészséges humorral« megírt1 kis történetében a Mária-kolostor említésénél mindjárt az említett szerzetes-íróra fogunk gondolni. Feltűnő gyakori a nagy legendában a Mária-kolostor szerepeltetése, melyről a kis legenda még semmit sem tud. S azonkívül úgy látszik, hogy ez a történet nem egyéb, mint egy gyakrabban előforduló legenda-motivumnak, az asylumba való menekülésnek,2 későbbkori, tulajdonképeni vallásos czélzatától már megfosztott változata. Végűi a fejezet utolsó részében Szent Gellértnek papjaihoz intézett beszéde, a bevezető szavak ellenére, úgy látszik, nem a pogánylázadásra értendő, mint a hogy Müller s általában az eddigi magyarázók gondolták, hanem, mint a beszéd folyamán mindjobban kitűnik, a papság erkölcseinek hanyatlását jósolja meg. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy a 15. fejezet eleje tulaj donképen az előbbihez, Gellért és Valter utazásának történetéhez tartozik, vagy legalább is (a »Factum est autem« szokott bevezető szavak miatt) külön fejezetnek veendő s a kiadónak a 15. fejezetet az »erat autem« szavaknál kellett volna kezdenie : rájutunk arra, hogy az egész fejezeten végighúzódó összefüggés Szent Gellért szigorúságának, komoly disciplináris felfogásának bemutatása. De a vele összefüggő részektől eltekintve, pusztán tartalma miatt is gyanúsnak látszik a kanonokokkal foglalkozó hely. Azokat a bajokat, melyeket a legenda fölemlít, illetve a melyekre czélzást-tesz, mint a káptalani társas élet megszűnését, a közös jövedelem felosztását, az erkölcsök és ruházkodás elvilágiaso-1 Marczali, A magvar tört. kútfői az Árpádok korában. Bpest, 1880. 29. 1. 2 Ilyen eset a valóságban is elég gyakran előfordulhatott, mint középkori törvényeink (Szent István II. 17., Szent László II. 1., 2. III. 4., 5., 17.) bizonyítják. Mindazonáltal érdekes összehasonb'tanunk azokkal az esetekkel, melyeket a Miraeula S. Goaris (Pertz SS. XV. p. 369.) 24. és 25. fejezeteiben továbbá Szent Maurilius legendájában (Surius, Acta prob. ss. 1581. Tom. V. 2226. cap. 8.) olvashatunk. Itt a templomba meni kült bűnös vagy fogoly b jzgó könyörgésére és a védőszent közbenjárására megszabadul bilincseitől, vagy pedig az asylum megsértőjét égi büntetés sújtja. A mi esetünkben a bűnös szolga póruljár, sőt ráadásul még ki is nevetik. Mintha ugyanaz a tréfás, gúnyolódó hang szólalna meg itt, a melyet a »magyarok symphoniájá«-ról szóló párbeszédben hallunk s a mely a kis legendával közös részek hangulatától teljesen idegen.