Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

SZENT GELl/ÉRT NAGYOBB LEGENDÁJÁRÓL. 511 hogy bizonyára onnan való az is, a mit nála a felsorolásban így olvashatunk : ». . . de Beel duo Ulricus et Valterus, de Zobor duo, Crato et Thazlo«1 stb. A mily kevéssé valószínű az, hogy az itt dúlt betűkkel szedett rész Wion interpolatiója volna, ép oly könnyen elképzelhető, hogy a bécsi codexnek vagy már az előtte álló szövegnek leírója egy tipikus másolási hibát követett el, mikor az egyik szóról egy másik azonos szóra (duo — duo) ugrott át.2 A szerzetesek számának tizenkettőről, az apostolok számáról, tízre való megváltoztatása azután további következmény. Történeti személy-e csakugyan a csanádi iskola énekmestere ? Hálátlan mesterség illúziók kimutatására vállalkozni és gyanúval illetni oly adatokat, melyeket történetíróink eddig megbízhatóknak tekintettek és reconstructióikban szívesen felhasználtak. Mégsem hallgathatom el erős kétségeimet nemcsak Valter személyének, hanem általában annak az egész elbeszélésnek történetiségével szemben, melynek Valter szerepe egyik fontos alkotórésze. A csanádi egyházmegye békés, zavartalan fölvirágzásának, intézményei gyors, szinte mintaszerű kifejlődésének azt az ideális rajzát értem, melyet a nagy legendában olvashatunk. Vájjon ez az elbeszélés, melynek már nyugodtan részletező előadása, széles kifestése is a nagyobb legenda más gyanús helyeire emlékeztet, nem tartozik-e szintén a költött részek közé ? Egy későkori, saját képzelméből merítő átdolgozó kezenyoma a nagy legendában világosan meglátszik. Azt a hajlandóságát is könnyű felismerni, hogy nagy előszeretettel igyekszik előadását költött személyekkel élénkíteni. Van okunk, mint látni fogjuk, annak föltevésére is, hogy későbbkori viszonyokat visz át a XI. század eseményei közé. A 15.fejezetnek arra a helyére gondolok, a hol a legenda a kanonokok életmódjáról, a káptalani életbe becsúszott hibákról a szigorú bíráló hangján emlékezik meg. Csodálom, hogy Müller, a ki a nagy legendának a csanádi Mária-kolostor szerzetesére, mint a legenda szerzőjére mutató nyomait, e szerzetes-író művének a káptalan igényei 1 S. Gorardi Sagredo patricii Veneti etc. vita. Venetiis 1507. 15—16. 1. 2 Müller tévedése nem az egyedüli bizonyítéka annak, mily égető szükségletté vált középkori forrásaink pontos, tudományos kiadása. Békefi is a hiányos felsorolást idézi az Árpád-kori közoktatásügyről írt tanulmányában. (Századok, 1896.) Sajátságos zavart észlelhetünk Karácsonyinál. A 275. lapon (i. m.) maga idézi a Wion-féle változatot, a 103. lapon mégis »tíz szerzetest« ír, holott tizenkettőt sorolt fel névszerint és pedig Ulrik helyett Márt, Cratót és Tassilót pedig nem zoborhegyieknek, hanem Bakonybélből valóknak mondva.