Századok – 1913
Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502
DR. MADZSAR IMRE. SZEST GELLÉRT NAGYOBB LEGENDÁJÁRÓL. 603 között a Trisztán-mondában egészen hasonló részletekkel olvasható. Röviden, egy hasonlattal élve : ha csakugyan maradt volna valamely közeikorú tudósítás Ajtony történetéről, úgy ez olyanformán külömböznék a mi elbeszélésünktől, mint ahogy a Hruotland comes haláláról Einhardnál olvasható rövid leírás1 külömbözik azoktól a Roland-mondáktól, melyek a hősről a későbbi századokban keletkeztek. Abban igaza lehet Kaindllal szemben Müllernek, hogy ez az elbeszélés, bármennyire is önálló kis epizód, aligha került később a legenda szövegébe. Kaindl csakugyan nem vette figyelembe a Csanádról és Ajtonyról más fejezetekben előforduló hivatkozásokat, melyekkel tehát a 10. fejezet tartalmi kapcsolatban áll. De e mellett külső, nyelvezeti kapcsolatokra is rámutathatunk. A nélkül, hogy általánosabb kifejezéseknek túlnagy jelentőséget tulajdonítanék, mégis idézek itt a 10. fejezetből két kifejezést, melyekhez hasonlókkal másutt is találkozunk. A keresztesek és pogányok közötti ütközet leírása a 2. fejezetben e szavakkal kezdődik : »cum autem . . . christiana acies .. . expectaret de celo auxilium« ; a nagyőszi csatában Csanád vitézei »egressi sunt in prelium . .. expectantes . .. auxilium de celo«. Pár sorral alább ezt olvassuk : »Chanadinus subridens ait«; a 14. fejezet dialógusában pedig : »episcopus.. . subridens ait«. A két megegyezés közül az utóbbi nem áll ellentétben szerzőnknek. — mindjárt megjegyzem — rendkívül bonyolódott keletkezési elméletével, minthogy e szerint az a párbeszéd, melyből idéztünk, ugyanabból a régi, elveszett redactióból való, mint a 10. fejezet. Ellenben az előbbi adat már nehezebben illik bele Müller magyarázatába, minthogy szerzőnk a legenda bevezető fejezeteit (1—4.) nem a nagy legenda tulajdonképeni írójától, hanem egy velenczei szerzetestől származtatja. Egy ily »velenczei átdolgozás« eszméje már Kaindlnál is megtalálható s alább magunk is vizsgálat tárgyává teszszük, hogy szükséges-e a nagy legenda keletkezését több szerzőre visszavezetnünk vagy pedig a kérdés egyszerűbben is megoldható ? Egyelőre lássuk a többi részeket is, melyek szerzőnk szerint, a 10. fejezettel együtt, egy XI. századi, elveszett Szent Gellért életrajznak a nagy legenda szövegében fennmaradt töredékei. Gyöngébb alapra talán még nem építettek merészebb tudományos constructiót, mint a mikor szerzőnk a 7—12. fejezetek 1083 körül készült«. (A m. hont. mondái II. 202.) Ez igaz lehet, de nem a nagy, hanem a kis legendára vonatkozólag, mely Csanádról és Ajtonyról semmit sem tud. A nagy legenda keletkezését, úgy látszik, a második, 1361-i elevatiónak köszönheti. 1 Vita Karoli Magni c. 9.
