Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

SZENT GELLÉRT NAGYOBB LEGENDÁJÁRÓL. Talán nem egyedül magam olvastam kételkedve e folyóirat lapjain 1 Müller Frigyesnek azt a túlerős meggyőződés hangján kifejezett nézetét, hogy a nagyobb Gellért-legenda 10. fejezete, Ajtony legyőzésének története, közeikorú tudósítás. Véleményem szerint keresve sem lehetné jobb példát találni oly elbeszélésre, melyen a későbbkori hagyomány átalakító hatása világosan meglátszik. Nem vonom kétségbe annak lehetőségét, hogy a görög szerzetesekről szóló részben — mely a szerző szemében minden egyebet elhomályosító jelentőségre emelkedik — egykorú tények emléke rejtőzik. De a görög vallás ősi szerepe hazánkban meglehetősen homályosan ismert dolog. Másfelől pedig legendánkban való és költött elemek, régi források adatai és egy későbbkori író képzelmének önkényes alkotásai annyira össze vannak vegyülve, hogy a történetileg értékes adatoknak a gyanús és meg nem bízható elemektől való elválasztása meglehetősen nehéz. Bármily véleményt is formáljunk a görög térítésre vonatkoztatható adatokról, annyi bizonyos, hogy ezekkel szemben nem csekély súlylyal esik latba, illetve semmiesetre sem hagyható figyelmen kivűl az egész elbeszélés regényes színezete, a benne előforduló mondai elemek. Az oroszlánosi kolostor története a névmagyarázó mondák rendkívül élterjedt sorozatába tartozik. A kivágott nyelv történetében pedig már többen is ráismertek 2 a nemzetközi mesekincs egyik elemére, mely többek 1 1913. 355. 1. 2 Már egy 1882—83-ból való megjegyzésében utal arra Kármán Mór, hogy Csanád úgy jár el, mint »a mondákban a sárkányölő hősök«. (Waldapfel-Kármán, Adalékok a gymnasiumi oktatás elméletéhez. Budapest, 1898. 47. 1.) A motivum történetével részletesen foglalkozik azután Sebestyén Gyula, A magyar honfogl. mondái. Bpest, 1905. II. k. 198., továbbá Beőthy-Badios, A magyar irod. tört. Budapest, 1906. I. 99. 1. L. még Himpfner Béla, Egyet. Phil. Közi. 1910. 394. 1. — Azt azonban bajosan hinném, hogy ezt a motívumot még az őshazából hozták volna a magyarok. Egyes részletek, mint a esaló leleplezése és megszégyenítése, nagyon is a Trisztán-mondára emlékeztetnek. De Sebestyén mindig abból indul ki, hogy »a legenda a bevett szokás szerint Gellért szentté avattatására, tehát