Századok – 1913
Történeti irodalom - Karácson Imre: A Rákóczi-emigráczió török okmányai. 1717–1803. Ism. –ch –e 49
TÖRTÉNETI IRODALOM. 49 szetre is. A tárgyi ismeretek gazdagságán, világos elrendezésén, arányos felosztásán kivűl ki kell emelnünk az előadás nemes egyszerűségét, mely az exaktabb előadás javára finom ízléssel kerüli a művészeti irodalmunkban—sajnos — nagyon szokásossávált »hangulatos« előadást, mely a maga rejtett értelmével a művészetet az avatatlan előtt valami különös mystikummá avatja. Berzeviczy stílusa olyan, hogy előadása mindenkire a legnagyobb mértékben tanulságos és élvezetes lehet. Csak sajnálhatjuk, hogy a könyv illusztrácziói kevéssé szolgálják ezt a czélt. Kevés van belőlük és azok sem tartoznak a jobb kivitelűek közé. A könyv maga mindenesetre igen nagy nyeresége művészeti irodalmunknak. DK. DÉNES LAJOS. Dr. Karácíon Imre : A Rákóczi-emigráczió török okmányai. 1717— 1803. A konstantinápolyi levéltárakból összegyűjtötte és fordította. Az előszót írta Dr. ThaUéczy Lajos. Budapest, 1911. M. Tud. Akadémia. 8° VII, 170 1. II. Rákóczi Ferencznek rodostói tartózkodása alatt folytatott élénk diplomácziai munkássága főbb vonásaiban eddig is ismeretes volt előttünk ; magánéletébe, valamint az emigráczió belső történetébe azonban jóformán csak Mikes Törökországi levelei alapján nyerhettünk bepillantást. Mikes mémoirejait érdekesen egészítik ki De Saussure Cézárnak, a fejedelem franczia udvari nemesének, a közelmúlt években felfedezett s Thaly Kálmántól 1909-ben kiadott feljegyzései, melyek az 1730—40. évekre vonatkozólag igen értékes, bár nem mindenütt feltétlen hitelességű adalékokként tekinthetők. 1 » A Karácson Imrétől közölt törökből fordított s alább ismertetett okiratok az emigráczió történetének eddig merőben ismeretlen vonatkozásait tartalmazzák, a mennyiben feltárják a bujdosóknak a török kormányhoz való viszonyát mindaddig, míg közűlök valók éltek török földön. »Mikor ez okmányok közül az utolsót írták Törökországban, — írja Karácson, — akkor Magyarországon sokan már majdnem el is feledték a régen sírjában nyugovó Rákóczit, noha ugyanakkor Rodostóban még mindig Rákóczi nevéből és emlékéből éldegélt a szegény bujdosók egy-két magyar leszármazottja.« Ismeretes, hogy Rákóczi és az emigránsok az 1716—18-iki török háborút kezdettől fogva élénk érdeklődéssel kísérték, mert a török fegyverek győzelmétől várták Magyarország sorsának jobbrafordultát. Főleg az 1716 óta Khotinban tartózkodó gr. Bercsényi fűzött vérmes reményeket a háborúhoz, s ezért ő sürgette leginkább Rákóczit, hogy Francziaországból Törökországba jöjjön ; ő maga 1717 elején 1 Ism. Századok. 1909. 772—82 11 j SZÁZADOK. 191:!. I. FÜZET. 4
