Századok – 1913

Történeti irodalom - Wallentiny Dezső: Ferenczy István levelei. Ism. Vértesy Jenő 456

456 TÖRTÉNETI IRODALOM. 456 2. A feldolgozást. Ez különösen az itt megjelölt kiadatlan kézirati s levéltári anyagra vonatkozik. Minthogy ez az anyag legnagyobb részében történeti érdekű, az Akadémia történeti bizottságára hárulna ez a mindenkép szép és gyümölcsöző feladat. MARCZALI HENRIK. Ferenczy István levelei. Rimaszombat város közönségének megbízásából közzéteszi dr. Wallentiny Dezső. Rimaszombat, 1912. 8°. 523 1. E könyv történetét az előljáró beszéd mondja el. Példázza a magyar nemtörődömséget s a magyar lelkesedést egyszerre. Elmondja, hogy 1902-ben még jeltelen volt a Ferenczy István, az első magyar szobrász sírja s tíz év múlva már Ferenczvnek művészi síremléke s kritikailag földolgozott életírása van. Ezeket egészíti ki az e munkában közzétett 196 drb. Ferenczv-levél, mely túlnyomó részében eddig kiadatlan volt (legtöbb a Szépművészeti Múzeum birtokából). Bevezetésül közölve van Beöthy Zsolt szép emlékbeszéde (Budapesti Szemle 1909.) s a korszakokra osztott levelek után összegezésül Ferenczy életrajza dióhéjban Meiler Simon tollából, a ki a Történeti Eletrajzokha,\\ életét írta meg. Az első levél kelte 1814, az utolsó 1856, tehát a művész teljes életpályáját végigkísérhetjük. A leveleket a művész javarészt öcscséhez, Ferenczy Józsefhez írta ; úgv ezek, mint a szüleihez intézettek a lehető legközvetlenebbek. Ügy a művészettörténetet, mint a kortörténetet hálára kötelezték vele a kiadók. Az a művészi egyéniség, mely e lapokon fejlik ki, kétségkívül nem volt az igazi nagyok közül való, de a magyar szobrászat úttörője volt s határozott tehetség, a ki szerencsésebb viszonyok között maradandóbb emlékeket hagyott volna maga után. Tulajdonképen ez az élet is tragédia, mint Bessenyei Györgyé, az íróé, mint Kelemen Lászlóé, a színészé. Érdekes dolog végigkísérni a lelki fejlődést : az első levelekből az egyszerű, naiv lakatoslegény beszél, aki fokonként egyre öntudatosabb, egyre műveltebb lesz, míg egyszerre az érett férfi és öntudatos művész hangját halljuk, önmaga jellemzi magát e néhány szóban : »egy különös tűz vagyon még mostan is bennem, a mesterség szeretete és nagyobbra való vitele«. Bizonyos önérzet, sőt rátartiság tetszik ki későbbi leveleiből, de mindig a jó ízlés határain belül, semmi kérkedés, semmi alantas indulat, semmi férfiatlan panaszkodás. Nyugodt philosophiával mondja el végrendeletében, hogy idő előtt fog meghalni a gondok és a balszerencse miatt s ezzel napirendre tér minden fölött. A Mátyás-emlék szerencsétlen vége, a terv abbamaradása, melybe Ferenczy nemcsak energiáját, hanem vagyonát is beleölte, nem forgatja ki önmagából.