Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KEI-ETKEZÉSE. 441 ipsum locum in regno Ungarico sitae 1 erant. Quod si, VOS FIDELES, licuit. mihi, quo vol i loco, episcopatus et abbatias statuere, an non licuit, cuipiam loco, quod volui, ut facerem? Et ne adhuc ecclesia sancti Michaelis vacua videretur vei episcopus parochianus iniurias quaeremoniasve pateretur,ei curtem, quae vocatur Courtu, cum hominibus eidem pertinentibus tradidi. Quod si ipse contra mea statuta quid inique agere vel adquirere voluerit, ante deurn iudicem vivorum et mortuorum in die iudicii se contendere mecum sciât. Adhuc autem subiiungens dico : Sit idipsum monasterium ab omni inquietudine semotum . . .« Sz. István — mint máskép nem is lehetett — teljes souverainitással rendezte be az új magyar egyházat. Ö biztosan nem került soha azon lealázó helyzetbe, hogy papi hangon a hivőktől (vos fideles) kérdezze : szabad-e ezt cselekednie. Azonfelül teljesen ki van zárva, hogy valaki a püspökei közül, a kik mindannyian a királynak köszönték hivatalukat és az idegen, újonnan térített országban mindenben az ő jóakaratára támaszkodhattak csak, akármelyik rendelkezésével szemben külön igényeket támaszthatott volna. Az új egyház sokkal inkább rá volt utalva még az egyházalapító király jóindulatára, semhogy a jelen okmányban előadott esethez hasonló előfordulhatott volna. Sz. István akármely egyházi differentia esetén egyszerűen dönthetett volna. Minden bizonynyal királyi széke elé idézte volna az elégedetlent és nem az Úr ítélőszéke elé az ítélet napjára. Ezt tette is az eredeti oklevél kibocsátása alkalmával, a mikor a rendelkezései ellen vétőket tetemes pénzbírsággal fenyegette meg. A túlvilágon azonban csak a hamisító szerette volna őt felkeresni, a mikor a halála utáni zavaros időkben erős karja nem védhette többé a j ogfolytonosságot. A veszprémi püspökkel való per csak Sz. István halála után keletkezhetett. Különben maga a hamisító is megmondja, hogy ezeket a sorókat betoldotta (Adhuc autem subiungens). így a hamisításnak idejét lehetőleg szűk határok közé szorítottuk. Szent István halála után, de még Domokos érseksége alatt, ki a XI. század elején már alkanczellár volt. A hamisítás okát is megvilágítottuk már. A kolostor tizedbeszedési jogait akarja védeni a veszprémi püspökkel szemben. Egy negyedik interpolált hely alapján egész határozottan megmondhatjuk, mi volt a hamisításnak oka. A király híres fogadása így hangzik a mai oklevélben : ... »supranominati comitatus decimationem de omnibus negotiis, praediis, terris, vineis, sege-1 Ez az oklevél egyetlen helye, hol s helyett f van írva. A betű magában véve is nagyon ügyetlenül van írva.
