Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 419

440 MÜLLER FRIGYES. autem subiungens«-nek csad a pannonhalmi hamisítványban van helye. Sőt még a tizedet is említi a bakonybéli oklevél, holott csak a pannonhalmi kolostornak voltak a püspökéivel ellentétes tizedbeszedési jogai. Evvel egészen biztos terminus-t, ante quem, nyertünk, a mely jóval 1137 előtt fekszik. Tehát az oklevél tárgyi nehézségeit máskép kell megfejteni ; nem szabad őket többé az oklevél keletkezési idejének megállapítására felhozni. Pedig ha tőlük eltekintünk, könnyen megállapíthatjuk a hamisításnak idejét magából az oklevélből. N Az oklevél állítólagos megírója : Dominicus archiepiscopus vicecancerarius ( ! )-nak nevezi magát. Ebből vagy az egyik vagy a másik adat lehetetlen. Mint alkanczellár még nem volt érsek, mint érsek már biztosan másnak adta át az alkanczellárságot. Hasonló következtetésre jutunk a második hely alapján, melyen még meg van nevezve Domokos neve. A csata előtt tett híres fogadás elbeszélésénél következőleg soroltatnak fel a jelen volt tanuk nevei : astantibus ducibus, videlicet Poznano, Cuntio, Orzio domino quoque Dominico archie piscopo. Ha Domokos érseklett volna, a mikor ezt a sorrendet összeállították, okvetlenül első helyen állana a neve. így követeli ezt a középkor világnézete és szokása. Jelen oklevelünk sem tesz e tekintetben kivételt. Más helyen, a hol nem fordul elő Domokos neve, a következő sorrendet találjuk : ut nullus archiepiscopus, episcopus, dux, marchio. comes, vicecomos ... Az előbbi sorrend csak úgy keletkezhetett, hogy Domokos maga állította össze eredetileg, még pedig közönséges klerikus vagy szerzetes idejében. Az a tény, hogy a hamisító sem e sorrendben, sem a »vicecancerarius«-on nem változtatott, azt bizonyítja, hogy az eredeti oklevelet híven és gondolatlanúl másolta. Határozottan visszautasítandó Kaindl-nek azon nézete, a mely szerint az első helyen Domokos nevét is a hamisító toldotta volna be (nem pedig az utolsón). Ebben az esetben okvetlenül első helyre tette volna az érseknek a nevét. A hamisító arra szorítkozik, hogy az »archiepiscopus« jelzővel látja el Domokost, sőt első esetben még »dominus«-szal is szólítja. Ez világosan mutatja, hogy a hamisítást épen Domokos érseksége alatt követte el. Ezt az időmeghatározást egy harmadik interpolált hely alapján még szűkebbre szoríthatjuk. Az oklevél narratio-ja egész világosan így végződik : »Dumque post cogitatum victoria potirer, quod animo revolveram, operis efficatia complere studui«. De a dispositio csak öt sorral később kezdődik. A közbeeső öt sor ezt tartalmazza : »necdum enim episcopatus et abbatiae praeter