Századok – 1913

Történeti irodalom - Barbul Jenő: Fejezetek a román irodalomtörténetből. Ism. Gagyi Jenő 37

-38 TÖRTÉNETI IRODALOM. Általában a bogumil és huszita irodalomról a szerző következetesen hallgat. A belgrádi Leviticulról is kimutatták, hogy a szászvárosi Palia kiadásra nem került kézirataiból való, tehát nem írhatták Olteniában (10. 1.). A legrégibb oláh kézirat nem 1571-ből való, ennél két régebbit fedeztek fel már. Legrégibb az a levél, melyben 1521-ben egy havaseli bojár Benkner János brassai városkapitánynak a török mozgalmakról hírt ad (Hurmuzaki XI. 843. lap), azután egy jegyzet a Mircse vajda oklevelén 1543-ból. (L. Paclisán Z. : Biserica si Românismul (23. lap). Kolozsvár 1910.) Áz Intrebarea-ról Sbiera (Miscári 1897. Csernovicz) kimutatta, hogy a szebeni káté fordítása, a brassai evangéliummagyarázatról (1564.) pedig Dâianu a kolozsvári Râvasul-hun, hogy a Heltai Agendájából készült. Az 1640-iki gyulafehérvári kátét több ízben 1641. vagy 1642-ikinek emlegeti ; Ghenadie és Jorist nem lehettek gyulafehérvári érsekek századokkal az érsekség felállítása előtt (15. 1.). Havasalföldön nem Basszaráb Máté állította fel 1631-ben az első nyomdát (14. 1.), hanem Radu a deali vagy bistricai kolostorban 1508-ban, s ez még 1512-ben élt. A második 1545-iki ; persze még mind kizárólag szláv nyelven termelnek. Máté vajda nem vitte be az oláh nyelvet a templomokba és iskolákba 1640-ben, ez csak a XVIII. század elején történt (1. Bianu akadémiai székfoglalóját 1904.). Az 1651. Psaltireából sok példány maradt meg (17 kl.). A sorból kimaradt a Viski János zsoltárfordítása, melyről már Szilasi Gergely írt (1875. Transilvania). Az agyagfalvi Sándor Gergely énekeskönyvét csak 1911-ben ismertetik. (Sztripszky-Alexics : A Todoreszku töredék), egy XVI. századbeli magyar helyesírású dicséretfordítást ugyancsak ekkor fedeznek fel, ezek kimaradását az ismertetett dolgozatból tehát még meg tudom érteni. Kimaradt az 1694. évi Nagyszombatban megjelent katechizmus is. A Száva püspök két zsinatának végzése igaz, hogy kéziratban a fogarasi megyei levéltárban van (19. 1.), de az már nem igaz, hogy »kinyomatásra nem került«, mert kiadta Cipariu az Acte si fragmenteben (1855. Balázsf.). Cacavela egyik müve : a Divanul 1698. szintén említetlen maradt a moldvai irodalom tárgyalásánál. Számos kisebb tévedést lehetne még kimutatni, ezek helyett azonban csak egy történelmi kérdésre mutatok : »Tordas erdélyi püspök volt, de miután sehol hasonnevű erdélyi román püspökről nem hallunk, azt kell feltételeznünk, hogy nem volt tényleges püspök stb. . . .« Ez egy kicsit mégis sok ! Tordasi Pál püspök meghalt 1577-ben, utóda Tordasi Mihály, hogy mikor halt meg, nem tudjuk, de 1582-ben még él Lámkeréken (1. Boros : Unirea 1900. 38. szám). E püspökökről pedig, hogy mennyiben voltak »ténylegesek«, legegyszerűbb az erdélyi országgyűlési és zsinati végzéseket megnézni, esetleg a Pokoly egyháztörténelmét.