Századok – 1913
Történeti irodalom - Vivante; Angelo: L’irredentismo adriatico contributo alla discussione sui rapporti austro italiani. Ism. Dr. Urbanek Sándor 385
TÖRTÉNETI IRODALOM. 385 való. A nagyközönséget nem minden aprólékosság érdekli. A teljességre való törekvés sok aránytalansággal jár, a mely alatt főleg a legfontosabb fejezetek szenvednek. Kár ! GLATZ ERNŐ. Angelo Vivante : L'irredentismo adriatico — contribute alla discussione sui rapporti austro-italiani. Libreria della Voce. Firenze, 1912. Az új kitélellel, a melyet a mű czímlapján olvasunk, Vivante az irredentismusnak azt a részét kívánta megjelölni, a mely Triest és Istria területére terjed ki és élesen megkülönböztetendő a trentoi irredentismustól, a mely néprajzi, történeti, gazdasági tekintetben egyaránt külön elbírálás alá esik. A szerző történeti visszapillantással kezdi meg művét s részletesen ismerteti azokat az okokat, a melyek & separatista mozgalmat a Giulia-ban felidézték s főleg a legújabb időben mindjobban erősítették, majd pedig e fejtegetések con•clusiójaképen felveti a kérdést, mennyi jogosultsága van Triestben és Istriában az irredentistikus mozgalmaknak. A történeti visszapillantásban Vivante járt utakon halad. Franchetti (IV. Antologia 1890), és Lemmi (Le origini del risorgimento italiano) részletesen megemlékeznek az unionisták első komolyabb jelentőségű lépégéről, arról a memorandumról, a melyet a félsziget minden részéből egybegyűlt 19 polgár 1799-ben — az irredentismus »születési évében« — a franczia törvényhozó testülethez intézett a czélból, hogy az összes itáliai népeknek egy demokratikus kormányforma alatt való egyesítéséhez annak támogatását megnyerjék. Régen ismeretes az is, hogy Triestet a Velencze részéről fenyegető teljes gazdasági elnyomatás indította 1382-ben a Habsburgok főségének elismerésére. A Habsburgok védelme alatt indáit meg a város rohamos fejlődése, a mely a XVII-ik század végén Velenczére nézve olyan fenyegető alakot öltött, hogy Paolo Sarpi Triesztnek minden áron való megvásárlását ajánlotta a dogeknak. III. Károly szabaddá nyilvánította az Adriát ; Mária Terézia szabad kikötővé tette Triestet s ezzel megalapította a város jövendő nagyságának alapját. De a kereskedelem fellendülésével együtt az idegen elemek beözönlése folytán a város társadalmi képe is megváltozott. Az autochton olaszsággal szemben egy kosmopolita pénznemesség kezd kialakulni, a mely mindennél többre becsülve az üzleti hasznot a mindenkori kormányok anyagi támogatásáért készséggel kínálta föl fegyverbarátságát az olaszság olaszosító törekvéseivel szemben. A mi e törekvéseket illeti Vivante szigorú határvonalat szab az 1859 előtti és az azután következő korszak között. Kétségtelen, hogy már a század elején — főleg a 30-as évektől kezdve — az ébredező olasz nemzetiségi öntudatnak számos jelével találkozunk ; de a küzdelmek végső czélja — SZÁZADOK. 1913. V. FÜZET. 26
