Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. 36 7 a hajósnak a csodáját Pelbárt az átszállítás alkalmával beszéli el, a nagyobb legenda ellenben a csodajegyzékében.1 Különben, ha azelőtt is átdolgozták már a Walter-legendát, biztos, hogy az a példány, a melyet compilatorunk használt, a kolostorból származott. Forráselkülönítésünket tehát ez nem érinti. De nagyon is valószínűtlen, hogy korábban már átdolgozták és kiegészítették volna a Walter-legendát. Mutatja ezt az a tény, hogy a nagyobb legenda a szentté avatást a »vita minor« nagyon is rövid előadása alapján kénytelen elbeszélni és hogy az ezt követő időkből egészen a XIV. század végéig semmit sem jegyzett fel. A mi a szentté avatásról közölt tudósítást illeti, ez megint majdnem szórói-szóra megegyezik a kisebb legenda elbeszélésével.2 Csak két eltérést találunk. Ámbár a »vita minor« szerint csodák Sz. László idejéig »evidenter« nem történtek, compilatorunk mégis azt írja : »Hec autem signa . . . durauerunt usque ad tempóra beati Ladislai regis«... Itt azokat a csodákat érti, a melyeket a 22. fejezetben sorolt fel.3 Már említettük, hogy ez a fejezet valószínűleg egy külön csodajegyzéken alapúi. Az Ajtony egykori nejéről elbeszélt csoda biztosan a Walter-legendából származott.4 Ezzel szemben a hajósról említett csodája bizonyítja, hogy ez a jegyzék meglehetős bizonytalan hagyomány alapján — mint az »authoritate apostolica« is mutatja -— későn készült. Compilatorunk találta fel ezt és a Walter-legendában közölt csodákkal szaporította. A kisebb legenda ellentmondó előadását pedig ismert módszere szerint összeegyeztette amazzal. Egyszerűen kihagyta a »non evidenter«-t, a mi által eltűnik az ellentét a két szöveg között, úgy hogy külsőleg megegyezőknek látszanak. Ép úgy törölte a Bakonybélt illető helyen az »excepto Mauro monacho solus«-t. A másik eltérés az, hogy a szentté avatás évét is megnevezte, még pedig 1068-at. Ez meglepően hibás, ha meggondoljuk, hogy Sz. László akkor még nem volt király. Az interpolatio tehát bizony- « talan alapon történhetett. Kútfőink közül csak az István-legendák nevezik meg a kérdéses évet, még pedig helyesen : 45 évvel Sz. István halála után. Hartviknál kétszer olvassuk ezt az adatot, egyszer a »legenda Stephani maior«-ral szószerint megegyezően,5 azután pedig olyan helyen, a mely a kifejezésekre nézve bizonyos 1 Endlicher, id. h., 232; Battyiáni, id. h., 367. 2 Endlicher, id. h., 233 ; AA. SS. Sept. VI. 724 A. 3 Ugyanott, 232/33. 4 Endlicher, id. h., 232. 5 Font. dorn. I., 28. és 62.
