Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
372 MÜLLER FRIGYES. nak elbeszélése adja kezünkbe a kulcsot. A két legenda előadása merően különböző. A »vita maior«-é sokkal hosszabb. Mindenekelőtt fontos tárgyi ellentétet találunk,1 de a mellett egy majdnem szószerinti megegyező helyet is.2 Döntő fontossággal bír az átszállítás alkalmával történt csodák elbeszélése. A kisebb legenda csak azt a sablonszerű adatot érinti, hogy Gellért teste olyan szép volt még, mintha csak röviddel azelőtt halt volna meg. A »vita maior« azonfelül még kettőt jegyzett fel : az úton a marhák alig érezték a kocsi terhét, sőt a komp teljesen magától mozdúlt, Csanádon pedig a szent csoda által jelentette ki akaratát, hogy a kolostorban temessék el és nem a székesegyházban.3 Ez az utóbbi döntő adalék a compilator személyiségének közelebbi meghatározására. Pelbárt Pomariumában ugyanis úgy beszéli el az átszállítást, mint a hogy a nagyobb legendában olvassuk, de az utolsó csodát kihagyja, sőt azt állítja, hogy Gellértet a székesegyházban temették el.4 A nagyobb legenda viszont elmondja, hogy a kanonokok a székesegyházban kívánták ugyan eltemetni Gellértet, de Fülöp apát »apostolica authoritate<> ellentmondott. Ezek után nem fér kétség hozzá, hogy a káptalan és kolostor között valamikor heves vita támadt a Gellért-ereklyék fölött. Pelbárt a csanádi egyházmegyében élt és röviddel a mohácsi vész előtt írt. Valószínű tehát, hogy ismert csanádi feljegyzéseket, a melyek talán a török világban elvesztek. Bajos most már annak a kérdésnek eldöntése, vájjon compilatorunk előtt többen dolgozták-e át már a Walter-legendát úgy a káptalan, mint a kolostor részéről és így két versióban volt-e meg, a melyek közúl az egyiket compilatorunk, a másikat Pelbárt használta ? Az a tény, hogy az átszállítás előadása mindkét legendában csodákkal van egybekötve, inkább azt sejteti, hógy a csodák egy jegyzékből származnak. Erre vall az is, hogy 1 Endlicher, id. h., 230 : cum igitur septem annis corpus sancti Gerliardi ... sub terra iacuisset, Maurus episcopus Ghanadiensis, et Philippus abbas monasterii beate uirginis de Chanadino . . . abierunt ad regem Endre. — Ellenben AA. SS. Sept. VI. 722 F : Ea vero tempestate post multos dies fidelissimus sancti viri procurator regem Andreám adiit . . . 2 Endlicher, id. h., 230/31... cum.ad tumulum sancti martyris peruenissent, mira fragrancia ex sepukro eius erupit, et corpus eius lucidum, tamquam uix repererunt, ac si eodem momento martiriztus fuisset. — AA. SS. Sept. VI. 724 A : Qui ad sanctum corpus proveniens (!), tarn nitidum lucidum que, acsi (!) ipso die martirium consumasset, ivenerunt. 3 Endlicher, id. h., 231/32. 4 Ignatius comes de Battyiani (episc. Transilv.) : Sancti Gerhardi episcopi Ghanadiensis Scripta et Acta hactenus inedita, cum serie episcoporum Chanadiensium Albo-Carolinae 1790, 367 1.
