Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. 371 Gellért csanádi működésének elején még töretlen a compilator munkaereje. Mint csanádi szerzetes nagy érdeklődéssel viseltetett egyúttal egyházmegyéjének megtéríttetése iránt. E miatt lelkiismeretesen másolta a Walter-legenda előadását. Mily gyönyörű naivitással mutatkozik ez a lelkiismeretessége azon a helyen, a hol ellentétet talált két főforrása között ! Gellért bakonybéli tartózkodásának elbeszélését értjük.1 Nyilvánvaló dolog, hogy ott a két ellentétes előadást kiegyenlíteni igyekezett. Sz. István Gellértet Imre herczeg (»beatus« nélkül) tanítójává teszi »sole napra« (sic !). Mikor aztán »erősbödni látja Szent (így !) Imre herczeget erényben« stb., remetelakot keres fel stb. (szószerint megegyezve a kisebb legenda szövegével), Walter szerint, a mint láttuk, Bakonybél már kolostor volt, a mikor Gellért onnan távozott. A vita »maior« szerkesztője azon nagyrabecsülésénél fogva, a melylyel minden írott betűvel szemben viseltetett, egyik forrásának egyoldalú álláspontjára sem mert helyezkedni, hanem összeegyeztette a kettőt. Szerinte Gellért Imre herczeget is nevelte és mégis az egész hét éven keresztül visszahúzdóva élt bakonybéli remetelakában. Ily módon meg volt mentve szerinte az egész igazság ! Ellentéteket lehet így »lelkiismeretesen« összeegyeztetni. De ezzel a módszerrel nem érte be ott, a hol két, a tárgy tekintetében megegyező és csak a kifejezésekben egymástól elütő előadásról volt szó. Ilyen helyeken föltétlenül válogatnia kellett a kettő között. Ezáltal vált oly fontos forráselkülönítő útmutatóvá a csanádi kolostorhoz való tartozása. Lassanként öntudatlanul függetlenítette magát mindkét szövegtől és így érthető, hogy a mikor a fáradság is erőt vett rajta, egyes, őt nem érdeklő részeket kezdett kihagyni. Mennyit jegyezhetett még fel Walter a mi őt személyes kötelékei révén érdekelte, a mit azonban a késő utókor fia fölöslegesnek tartott, vagy nem is értett. Ámbár legendánkban sok a rövidítés, terjedelme mégis rendkívül hosszú. További előadása folyamán tehát a fáradság jeleivel és ebből kifolyólag a rövidítésekkel is számolnunk kell. Fontosságggal bír ez a mozzanat a Gellért halálával kapcsolatos események elbeszélésénél, a melyeknek előadása nagyobbrészt szószerint megegyezik a nemzeti krónika szövegével. Kaindl bizonyítani igyekezett, hogy a krónika a »vita maior«-ból merítette tudósításait. E miatt ezt a részt külön fejezetnek kell fenntartanunk. Előbb a compilatio helyének és korának kérdését fejezzük be. Erre Gellért hamvainak Pestről Csanádra való átszállításá-1 Endlicher, id. h., 213/14; AA. SS. Sept. VI. 722 D. 24*
