Századok – 1913

Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355

370 MÜLLER FRIGYES. quam impleta fuissent, cunctis pannoniensibus innotuit uirum dei spiritum prophecie habuisse. nam et eidem genti maxima m sedicionem ueiiire predixit, in qua et martirii coronam se pronunciauit adepturum. Inde uno lustro euoluto, altero inchoante ipsa sedicio exorta est. sunt, cunctis Pannoniensibus experimento cognitum est, Servum Dei spiritum propheciae habuisse. Nam et idem genti maximam seditionem venire predixit, in qua martyrii sui coronam minime tacuit Uno lustro evoluto secundo que inchoante, praedicta seditio exorta est. A két szöveg megint majdnem szószerint megegyezik. Csak két helyt tér el a nagyobb legenda előadása a kisebbiktől. Péter megbuktatőját a »comes palatii«-nak nevezi. Egyéb kútfőink nem határozzák meg közelebbről Aba (kit legendánk Albanak nevez) méltóságát. Valószínű tehát, hogy ez a Walter-legendából származik. A második eltérés az, hogy a »vita maior« kihagyja a Gellért életéből nyerhető tanulságot. Elég oka is volt rá a szerzőjének, mert ugyanazon mondatban van a Gellért csodatettei ellen való polémia. Pedig csodatetteket nagy számban említ a nagyobb legenda is, habár nincs köztük olyan, a melyet életében elkövetett. Egészben véve azonban meglepően hű a megegyezés. És itt is a Szent Szűzre való hivatkozás okozta, hogy a compilator, abbanhagyván Walter előadását, a kisebb legenda szövegét másolja. Hiszen még egyszer beszéli el ugyanazt, a mit röviden már előadott. A legjellegzetesebb rhetorikai phrasis is ismétlődik.1 Ez szintén bizonyítja, hogy a kisebb legenda szerzője helyenként híven követi Walter előadását. A 15. fejezet vége felé fontos változást észlelünk a »vita maior« szerkesztőjének módszerében. így, mint ott olvassuk, nem írhatta Walter ezt a fejezetet. A kolostor megajándékozását, a káptalan tagjainak életmódjáról közölt adatokat, a kolostor harangozójának történetét mind körülményes, adatokban gazdag elbeszélés folyamán tudjuk meg. A mi azután következik, az egész gondolatmenet szerint nem illik arra a helyre, a melyen most van. Nyilvánvaló, hogy a szerkesztő kihagyta az összekötő részt, sőt azt sem másolja egészében, a mit közlendőnek vél, hanem csak egyes, a szövegből kiszakított mondatokat. Utóvégre nem is csodálkozhatunk, hogy végre belefáradt Walter bőbeszédű előadásába. 1 Endlicher, id. h., 226 : ... de gladio ulcionis in Albam regem . . . és ugyanott, 227 : . . . excitabitur in te gladius ulcionis . . .