Századok – 1913

Értekezések - DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ: Az első adó elméletéhez 281

AZ ELSŐ ADÓ ELMÉLETÉHEZ. 285 István II. 23. és Sz. László III. 29. t.-cz. szerint egy tinó = egy arany pensa. Szent István II. 30. t.-cz. szerint 16 tinó = 40 solidus. Ez a német solidus vagy schilling = 12 dénár ; 40 x 12 dénár = 480 dénár = 16 tinó = 16 magyar pensa ; egy magyar pensa tehát = 480 d. : 16 = 30 dénár. Az egész magyar márka = 8 pensa = 240 dénár, s ez a 240 dénáros márka megmaradt később is a régi, ideális báni pénzszámításban. Hogy ez a XIII.-ik századi pénzrontások idején hogyan zavarodott össze, az már teljesen lényegtelen annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy a Kálmán-kori nyolcz dénár hány pondus-nak, nehezéknek felel meg. A Kálmán-kori 8 dénár = l3/5

nehezék. Ezt semmi esetre sem lehet egyenlőnek venni a XIII.-ik századi 4, 5, 9, 12 nehezékre emelkedett, sokféleképen megállapított földbérrel, még akkor sem, ha elfogadnók Hóman teljesen helytelen föltevését, mintha Kálmán törvénye az idegen vendég telepes földbérét elvileg félannyira szabta volna, mint a magyar szabad telepes földbérét. Ilyen nemzetietlen különbségről szó sincs Kálmán törvényhozásában s ezen föltevés ellen erősen óvást emelek. A rendkívüli collecták czímén II. András hadjárataira és a pénzrontások, gyakori pénzváltások elkerülésére a birtokosokat s népeiket többszörösen megterhelték és olykor a várispánok, és adószedőik a »szabadok dénárai« elavult czímén is zsaroltak illetéktelenül oly társadalmi osztályoktól, főleg egyháziaktól, kik azzal nem tartoztak. Az aranybulla és más kiváltságlevelek részint fölmentéseket adnak, részint biztosítják a megzsaroltakat a további visszaélések ellen. A XIII.-ik század második felében és a következő században sok adómentességet adnak királyaink. A régibb keltezésű adómentességek ellen eleve gyanakvást érzünk. A későbbi adómentességi oklevelek példájára sok hamisítvány készült, a melyek a maguk korabeli adónemek közé régiesség okáért régi, elavult, már nem is ismert adóneveket kevertek. A szabadok dénárait is megemlíti néhány hamisítvány, mert ismerték ezt a nevet Kálmán törvényeiből és az aranybullából, de eredeti természetével vagy nem voltak tisztában, vagy a pondusokkal, nehezékekkel együtt emlegetik. Általában ezek az oklevelek a szabad dénárokra nézve homályosak, üresek, semmitmondók, de a mi igazságunk szempontjából egyáltalán nem veszedelmesek. A szabad dénárokat még a gyanús, hamis oklevelek is királyi területen s királyi adománybirtokokon említik mint oly jövedelmet, a mely a királyi fiscust illette, a melyről a király lemondott, s a melynek szedését mások földjén, mások népeitől a királyi és várispáni jövedelemszedőknek eltiltja. Ha ily oklevelek hitelesek is, nem bizonyítják azt, hogy a király részére