Századok – 1913

Értekezések - DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ: Az első adó elméletéhez 281

AZ ELSŐ ADÓ ELMÉLETÉHEZ. 283 előtti pannonhalmi oklevelekben többször előfordul a fertő a lovas, szabad jobbágyok, szabad telepesek földbéreként, pl. Deákin, a hol a jobbágyok panaszára, mert az apát el akarja őket bocsájtani és idegeneknek hajlandó bérbeadni a földet, a békítő bíróság úgy határoz, hogy 20 hold földet hagyjon meg az apát egyegy jobbágy használatában, s ezért a jobbágy köteles adózni és szolgálni, tíz holdat számítva az adózásért és tíz holdat a személyes, lovas követségi és katonai, testőri szolgálatért. Ha kötelezettsége egyik felét nem képes vagy nem akarja teljesíteni, akkor csak tíz holdja maradjon a kötelezettség másik feléért ; ha ezt sem teljesíti, irgalomból, hogy el ne pusztuljon, maradjon meg a jobbágynak, a munkaképtelen, rokkant, elaggott jobbágynak mintegy nyugdíjul öt hold föld haszonélvezete. Ez a felfogás, hogy más földjének használatáért részint termény- vagy pénzadó, részint személyes szolgálat, ingyen munka jár, a magyar középkorban, sőt egészen 1848-ig az összes úrbéres viszonyokban általános elv, s ez a természetes elv világosan ki van fejezve már Kálmán király törvényeiben. Meg kellett lenni ezen elvnek az első szolgaszabadítások, sőt már a szolgák külön gazdálkodása és az első bérbeadások, bérlőtelepítések óta. Szent István korától kezdve. A legkisebb libertás az úrbéres viszonyban az, hogy a rabszolga ura földjén külön kis fa- vagy sövény-, borona-házacskát épít családja számára s a falu földközösségéből az ő házacskájának is jut fúkötéllel kimért és rovásos nyílvesszők húzásával kisorsolt néhány hold föld, esetleg s később 27—30 hold is. Ennek termését nem köteles mind beszolgáltatni a falu urának, hanem csupán termése egy részét, a felét vagy harmadát, mint ezt a Szent László-kori I. esztergomi zsinat határozatából látjuk. Ez már szabadság, libertás, a szolgára nézve, s ez a szabadság fokozódik a szabadosnál, még inkább a szabadon költözködő szabad magyarnál vagy vendégnél, ki más földjére mint szabad és dénárral fizető bérlő telepedik le. Ez azért a szabadságért, hogy más földjének egész termését szabadon hasz álhatja, élvezheti, kezdetben, Kálmán király korában fizet nyolcz dénárt, de ennek a bérösszegnek felét katonai, várőr vagy lovas testőrszolgálattal, illetőleg földmunkával is leszolgálhatja. Ez oly világos, oly egyszerű, oly természetes fejlődés és az úrbéres viszony egész történetével annyira összhangzó, hogy valóban kár ebbe a minden pozitív adattal támogatható világos fejlődésbe és viszonyba agyafúrt, zavaró ötleteket belekeverni. A Kálmán-féle dénártörvényeket összes történeti tudásommal, mely a legnagyobb gonddal tanulmányozta a pannonhalmi gazdag, legrégibb, legbecsesebb forrásanyagot 1514-ig (Pannonh.