Századok – 1913

Értekezések - DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ: Az első adó elméletéhez 281

282 DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ. »szabad dénárok« kifejezés eredeti természete s nem jelenti azt, hogy szabad = szabados = félszabad szolgaivadék ; nem jelenti azt sem, hogy tehát a »szabados dénárok« múltja a Xl-ik századba nyúlik vissza s már akkor is fizették e dénárokat a szabadosok. Megjegyzendő, hogy a szabados dénárokat említő oklevelek egy kivételével hamisak. Különben is a »szabad dénárok« a XIII-ik századi oklevelekben úgy tűnnek föl, mint divatját múlt, a szokásból és használatból kiment, eredetében már nem igen ismert és a várispánoktól s adószedőiktől illetéktelen zsarolásokra használt, e miatt a királyi szabadságlevelekben megszüntetett régi jövedelemforrás. A legrégibb és legteljesebb magyar társadalom- és gazdaságtörténelmek, a minők Pannonhalma, Bakonybél és Tihany apátságainak, félországban szétszórt birtokaiknak s népeiknek története, semmit sem tudnak a szabad dénárokról, pedig a magyarországi társadalmi viszonyok- s úrbéres állapotoknak a Xl-ik századi törvények mellett a pannonhalmi levéltár kincseiben, okleveleiben maradtak fönn a legbecsesebb, legterjedelmesebb forrásai : a tihanyi alapítólevél (1055), a pannonhalmi Sz. László-féle összeírás (1087. k.), a tihanyi 1211. évi nagy összeírás, a pannonhalmi udvarnok-szabályzatok (1226, 1240), nagy úrbéri perek (1233), a nagy Albös-féle birtok- és népösszeírás (1237. k.), s a többi úrbéres szabadságlevelek. Csak a pannonhalmi udvarnokszabályzatban van annyi említés királylyal kapcsolatos szolgáltatásról, hogy királylátogatás esetén vagy czímén tartoznak az udvarnokok három taliga fát szállítani az erdőből a monostor konyhájára. A XIII-ik század végén jelentkeznek az első adómentességről szóló oklevelek, de ezek sem szólnak szabad dénárokról, hanem oly dénár- és élelemgyüjfésekről, a minőket II. András király 1235, 1237 táján szedetett részint hadisegély, részint a pénzváltás elmaradásával elmaradt kamara-haszon, lucrum camere pótlására. Vagyis a pannonhalmi stb. apátságok oklevelei nem ismernek más királyi adót, mint a XIII-ik században megkezdett s nagy ellenkezést keltett rendkívüli collectákat. A szabad dénárok divatjokat múlták és csak régi, homályos, félreértett, visszaélésekre használt jövedelemforrásként emlegették őket a XIII.-ik században azért, mert ekkor már drágább volt a földbérlet, s már nem elégedtek meg a földesurak nyolcz dénárral, hanem kaptak a bérlőiktől — kikre a szabadosok is kezdtek ráliczitálni — nyolcz dénárral egyenlő másfél nehezék helyett három, négy, öt, kilencz, sőt tizenkét nehezéket is. Később ez a tizenkét nehezék vagy garas, mint a márka negyedrésze, fertója, az Anjuok korától kezdve az ezüst fertóval egyértékű arany forint, lett a rendes földbér, cenzus vagy terragium. Már a tatárjárás