Századok – 1913
Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 265
A KALAUZOK ÉS A KÉMEK A TÖRÖK VILÁGBAN. 267 Ha kimégy is valahová, úgy menj, hogy ember legyen veled, hogy csalárdság ne történjék rajtad«.1 . Az urak, a kik ha indulófélben voltak, csak felültettek száz jó lovon való huszárt, könnyű szerrel utazhattak ; de a szegény ember, a kinek ilyesmire nem telt, hogy szaladja, hogy fussa a dolgát ? Bizony nehéz sor volt ez ! Szerencsére akadtak ahhoz értő jó kemény emberek, a kiknek tanult mesterségük volt az utasok vezetése. Kalauzoknak, vezetőknek, útnyitó kísérőknek, elől járóknak stb. nevezték ez embereket. Ezek a próbált emberek ismerték legjobban az általutakat, a vizek járását, az utak, csínját-bínját, a lápok rejtekhelyeit, a bárdos erdők tisztásait, a költöző helyeket. Ezek tudták a módját, mint kell a sűrű berkesen által verniök magokat ; mint lehet a vitézek leshelyeit, a végházak és kastélyok veszedelmes tájékát jó módjával elkerülni ök. Minden vidéknek, minden útnak meg voltak a maguk kalauzai. Egyik részük a bányavárosok tájait járta, más részük a dunántúli végházak vidékén volt otthon. Ezek a lápok veszedelmes rejtekeit járogatták, amazok a Bakony rengetegjét ismerték úgy, mint a házuk tájékát. Voltak, a kik a kalmárokat, a kereskedőket és az árusokat vezetgették. Ezek viszont a Bécs, Buda, Kassa, Várad, Debreczen stb. felé vezető utakat ismerték jól. Kinek micsodás kalauz kellett, olyat választhatott. Mert hát kalauz volt nálunk bőven. A hódoltság korában jó kenyérkereső mesterségnek tartották a kalauzságot, tehát sokan adták rá a fejüket, jóllehet kimondhatatlanul veszedelmes foglalkozás volt az. A szanaszét kóborló török és magyar csaták népe ugyanis számtalanszor elfogta az utasokat. Ilyenkor a kalauz került legelőször bajba. Ugyanis őt vallatták elsősorban, s ha hamisságon fogták, őt vetették először kínra. S ha a kalauz katonákat vezetett, nyársba vonták vagy megnyúzták. A hódoltság korában kalauz nélkül senki sem indult hoszszabb útra. A régi magyar közmondás szerint ugyanis a megszállottaknak az tud tanácsot adni, a ki a kast tolja, az utonjáróknak penig az, a ki útban vagyon.- Ez pedig a kalauz volt. A ki tehát útra készült, előbb kalauzt fogadott volt. Batthyány Ferencz bán 1548-ban útra szólítván öcscsét, így írt neki : »Te is légy kész, idén (idején) keress régi utonjáró jámborokat, kik tudják az földet.«3 »Fogadtam esmég egy jó kalauzt — írja egy másik útra készülő — Kassáig az út bizonytalan voltá-1 Körmendi Batthyány Itr. Missiles, 1540. Szt. Mihály napján, Újvár. 2 Orsz. Itr. Nádasdy Tamás Horváth Markóhoz 1556 aug. 30. (Nádasdy level.) 3 Körmendi Itr. Missiles 1548 május 10.
