Századok – 1913

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Dzsáfer temesvári pasa 12

22 SZENTKT.ÁRAY JENŐ. tai csatáról óvatos tartózkodással ír a névtelen pecsétőr. Ez a tárgy Arneth nagy munkájában, a bécsi hadilevéltár közleményeiben és hazai történetirodalmunk számtalan kiadványaiban úgyszólván fenékig kimerítve levén, Dzsáfer névtelenének elbeszéléséből csak kevés új mozzanatot vehettem át. Elmondja többi közt, hogy 1697 nyarán a belgrádi »világuralmi udvarban« lefolyt haditanácskozás alkalmával ismét csak Pétervárad és Nagyvárad meghódítását tűzte czélul Musztafa szultán. Most is Pancsovánál vezette át seregét a Dunán és két sztratégiai vonalban igyekezett az ország belsejébe hatolni : Titel és Csanád felől. A csanádi vonalon 20.000-nyi előcsapatot küldött előre, hogy a Maroson hidat állítván, a fősereg számára az átkelést biztosítsa. A ti teli vonalon ő maga ment a fősereggel előbb Pétervárad, aztán a jobb- és balparti tiszavidék elfoglalására, hogy a Nagyváradra vivő útat az ellenségtől megtisztítsa. Titelnél hidat fektetett le. A rengeteg tömeg tódult a Tisza túlsó partjára. »Oly nagy volt a tolongás, hogy a szultánnak várakoznia kellett. A hídfőnél sátort feszítettek ki, mely alatt az átmehetés idejét bevárta. Dzsáfer pasa 70—80 talpfát úsztatott a parthoz és estig e talpfákon szállítá át dandárát a titeli oldalra. A többi sereg egész éjjel másnap reggelig volt elfoglalva az átkeléssel«. A titeli torlaszt még a szultán megérkezése előtt vette be rohammal Dzsáfer és a benne talált 300 főnyi őrséget lemészároltatta. Titelből Kobila helységbe tette át Musztafa a főhadiszállást. A hajóhad által támogatva, onnan akart a Duna balpartján Pétervárad alá nyomulni. Azonban a keresztény foglyok vallomásaiból megtudta, hogy Savoyai Jenő császári hadverér már megelőzte őt s 90.000 német és 20.000 magyar és szerb fegyveressel készül vele megütközni. Erre a szultán Elmász nagyvezér tanácsa szerint megváltoztatta az út irányát és visszament a Tiszára, melynek jobbpartján azon szándékkal vezette fölfelé seregét, hogy a kanizsai révben kel át a folyó túlsó partjára, a honnan Csanádra folytatja útját. Mikor az ottomán sereg Zenta helységbe érkezett, Elmász a szultán beleegyezésével nem a kanizsai, hanem a zentai révet választotta a had átszállítására. Mialatt a törökök Zenta határában letelepedtek s a folyó partján földsánczokat hányva, szekereik mögött pihenőre tértek, a hidászok 10 csolnakot vetettek a vízbe s hídfőkül karókat vervén le, egy nap és egy éjjel elkészítették a hidat. »Elsőnek Musztafa szultán lovagolt át, utána a gyűrűs vezir, aztán az utócsapat parancsnoka, majd a jancsárok, vasasok és másfélék, egymást követve, kezdték podgyászaikat átszállítani. Dzsáfer temesvári pasára és az ő hadosztályára csak három nap múlva került volna az átkelés sora. Elvégre harmadnapnak éjjé-