Századok – 1913

Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 265

266 TAKÁTS SÁNDOR. esőzés idején a folyók sekély medre nem fogadhatván be a nagy víztömeget, roppant terület került víz alá. Mikor az idő melegre fordult, a vizek ugyan megszálltak, de a laposabb részeken temérdek tófertő, tócsa, tólocsogó, tófolyás, mocsár, libhány, kopolya, halovány, vészhely, rónavíz, láp, han, zsombék, nádas stb. maradt. Ezek egész nyáron át megmaradtak s akadályozták a szabad közlekedést. Csak például említjük, hogy a hivatalos jelentések szerint Fehérvár és Simontornya között a vizek miatt csak egy helyen lehetett nyugot felé átmenni. Ugyanígy volt ez a Hanságon is. A sok álló víz nemcsak az utazást nehezítette, hanem a levegőt is rontotta. A hódoltság korában nálunk járt utazók, követek és katonák egyértelműen azt írják, hogy Magyarország vize és levegője dögleletes ! S ebben sok igaz volt. Az egykorú levelek egész seregében olvashatjuk, hogy nyáron át nálunk erősen pusztított a harmadnapos láz, meg a hagymáz. Jámbor eleink nyáron nem is ittak mást, mint főtt (forralt) vizet és bort. Ha tudjuk, hogy a hódoltság korában még a kővárak őrségeinek is éjjel-nappal vigyázásban kellett lenniök, gondolhatjuk, mennyire kellett vigyázniok azoknak, a kik úton jártak. Bizony életbe járó dolog volt nálunk az utazás ! Még a követek sem utazhattak nyugodtan. Hiszen megesett, hogy a császár német katonái még a császári követet is megtámadták és kifosztották. Hogyne bolygatták volna a kevesed magával járó utast? Furán hangzik ugyan, de az egykorú levelek mégis azt mondják, hogy a török területen biztosabban járhatott az utas (főleg a kereskedő), mint a szorosan vett Magyarországban ! Révayné Forgách Mária maga írja le, hogy az övéi »iszonyú félelmes rettegéssel« bocsáták el Thuróczból, hogy Kapu várában levő leányát meglátogassa ! Török területen kellett utaznia s még sem történt semmi baja. ö maga írja, hogy Esztergomnál a patyolatos fő törökök maguk emelték a szekeret a kompra. Meghívták őt fölöstökömre, s kísérőket adtak mellé, mikor ismét útnak indult. A törökök arra is figyelmeztették őt, hogy mely vidéken dúl a pestis s kérve-kérték őt, kerülje azon falvakat.1 Mivel mindenki tudta az utak veszedelmes voltát, hosszas gondolkozás nélkül senki sem adta a fejét az utazásra ! S ha valakinek mégis mennie kellett, azt az övéi elhalmozták jó tanácscsal. Batthyány Ferencz bán írja 1540-ben Kristóf öcscsének : »Továbbá lia fejedet szereted, künt ne járj sehol. Ne gondolj avval, ha hire nincs martalócznak . . . Aféle lator nép hamar elérkezik ; mert ő eféle emberre örömest les. Azért eszeden légy ! 1 Magyar Hölgyek Levelei. 136. lap.