Századok – 1913

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Dzsáfer temesvári pasa 12

DZSÁFER TEMESVÁR] PASA« 21-sal Semsey László védte, Csanádon Raduszáv szerb kapitány 150 emberrel verekedett a török martalócz bandákkal. Tudvalevőleg Belgrád a balkáni vívmányokkal nemsokára ismét visszaesett a porta hatalmába. Musztafa szultán 1096-ban Belgrád mezejéről támadott hazánkra. Lipót császár ezúttal a törökök által »patkótörőnek« nevezett atlétaerejű Frigyes Ágost szász választófejedelmet bízta meg a keresztény hadak vezérletével. A szász választó szintén az Alduna és Erdély kulcsának, Temesvár várának megszerzését tűzte első feladatául. A császári sereget tehát Csanád fel-'l Temesvár alá vezette és minden oldalról bekerítette e várat. Musztafa viszont Pétervárad és Nagyvárad elvételére sóvárgott és a Dunán hidat vervén, tengernyi seregét négy nap alatt Panesovára szállítá. Két napi veszteglés után Jabuka községig nyomultak a törökök, csolnakhídon átkeltek a Temesen és Titel irányában Zsél községgel szemközt telepedtek le. Itt a szász választó számára Szegedről élelmet szállító négy tiszai hajót ágyútűzzel fogadták, fölégették és a rajtuk levő császári katonaságot kardrahányva, nem mentek át a Tiszán, a mint eleinte tervezték, hanem irányt változtatva, Temesvár fölmentésére indultak. Rudrián értesült Musztafa szultán, hogy a keresztény had félbenhagyta Temesvár ostromát és csatára készen közeledik az ottomán sereg bekerítésére. A terep, melyen a császári és a török csapatok egymással szemben magukat elsánczolták, és ütegeiket felállították, az a rónaság volt, mely Párdány, Fény, Rudna, Csebza, Parácz, Csenej és Bobda közt elterül. »A megütközés előtti éjjel — írja a névtelen — éber figyelemmel füleltünk az ellenség mozgolódására és őrséget állítván ki, a szultán tiszteletére egész reggelig vertük a dobokat cs tábori zenéhez láttunk«. Másna|) délelőtt megkezdődött egymás ellen az ágyútűz, mely három napig tartott. Negyedik napén a keresztények megúnták a harczot s a Temes folyónak Csenej nevű gázlóján visszavonultak. Frigyes Ágost csúfos vereséget szenvedett. Serege szétszóródott és Temesvárnak a török iga alól való felszabadítása ezúttal sem sikerült. így beszéli ezt Dzsáfer névtelen pecsétőre, ki mindvégig szemtanúja volt e hadjáratnak. A mit e háború apróbb részleteiről emlékiratába följegyzett, sehol másutt följegyezve nem találjuk. Ha meggondoljuk, mennyi emberáldozatba, mekkora mérhetetlen költségekbe kerültek Báthory Zsigmond 1596-ik évi első ostroma óta Temesvár visszaszerzésének most már harmadszor megismételt kísérletei, akkor fogjuk csak kellőképpen megérteni az 1716-ik évi negyedik ostromnak vagyis Savoyai Jenő eredményes ostromának óriási értékét. A félhold magyarországi uralmára végzetes kimenetelű zen-