Századok – 1913

Értekezések - DR. FRAKNÓI VILMOS: Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban 247

254 R\ FRAKNÓI VILMOS. A Pozsonyban történt eljegyzés ünnepségeinek lezajlása után az ifjú herczeg visszatért Bécsbe, és míg Ausztriában gondosan teljesítette fejedelmi kötelességeit, jegyesének atyja iránt ragaszkodását és szolgálatkészségét minden kínálkozó alkalommal kitüntetni igyekezett. A csehországi hussziták ellen viselt háborúkban áldozatokat nem kímélő buzgósággal vett részt, és a mellett hogy jelentékeny sereget tartott fönn, mindig pénzszűkében szenvedő ipját tetemes kölcsönösszegekkel segítette. 1421-ben töltötte be Erzsébet a tizenkettedik esztendőt és az egyházi törvények értelmében a házasság megkötésére képessé vált. Ekkor, a nyár végén, frigye Alberttel Pozsonyban az egyház áldását nyerte el. Ezt az időpontot használta föl Zsigmond arra, hogy a jogara alatt álló két államban az örökösödés ügyét rendezze. Kinyilatkoztatta, hogy »összes királyságaiban, herczegségeiben és uradalmaiban« örökösének és utódjának leányát tekinti ; ennélfogva ha ezentúl sem születik gyermeke, mind a magyar, mind a cseh korona ő rá száll ; ha még egy leánygyermeke születnék, azután fogja eldönteni, hogy melyik örökölje Magyarországot, melyik Csehországot ; a mennyiben pedig erre nézve nem rendelkeznék, Erzsébet szabadon választhat egyet a két ország közül. így tehát nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Erzsébet helyett, kinek öröklési jogát 1410-ben az ország rendei elismerték, netán ezentúl születendő leánytestvére lép Magyarország trónjára. Arról az esetről, ha fia születnék, említést sem tett és intézkednie nem is volt szükséges ; mert az uralkodó jogi felfogás szerint a fiu születése a leányok örökösödési jogát szükségképen hatályon kivűl helyezte volna. Az intézkedéseit tartalmazó okiratban így szól : »Magyar és cseh királyságaink, a morva őrgrófság és egyéb herczegségeink lakosainak meghagyjuk, hogy rendeleteinket megtartsák, szeretett leányunk, a mi igaz örökösünk iránt hűséget és engedelmességet tanúsítsanak.«1 Az a tény, hogy ez alkalommal is, mint 1402-ben a magyar és a cseh koronák országairól egy és ugyanazon okirat, a mely német nyelven állíttatott ki, rendelkezik : a magyar állam függetlenségén ejtett újabb sérelem természetével bírt, a mely annál súlyosabb volt, mert Zsigmond a korábbi esetekben (1400, 1402, 1410) követett eljárásától eltérve, az ország rendei hozzájárulásának kieszközlését mellőzte, és csak arra utal, hogy magyar és cseh tanácsosait hallgatta meg. 1 Az 1421 szeptember 28-án kelt királyi okirat eredetije a bécsi állami levéltárban. Csak kivonatát közli Fejér. X/6. 376.