Századok – 1913

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Dzsáfer temesvári pasa 12

DZSÁFER TEMESVÁR] PASA« 15-Veteránit és Titel megvételére Dzsáfer pasát küldi. — 15. Az aleppói Kyrlangidz fiáról és Kara Húszéin rablásairól. — 16. A patkótörő hadjáratáról és a keresztény sereg vereségéről Temesvár alatt. — 17. Nevezetes történetek Dzsáfer pasa második temesvári kormányzósága idejéből. — 18. A zentai csata körülményei. — 19. A csalfa béketárgyalás. — 20. Thököly Imréről. — 21. Sáhin Mohammed és Izmail pasák janicsárságának nevezetességei. — 22. Sáhin Mohammed pasa csatározásainak emlékei. — 23. Ugyanannak folytatása. — 24. Befejezés. E fejezetek terjengős tartalmából álljanak itt kivonatos, szabad előadásban a délmagyarországi és temesvári epizódok, melyek eddigelé ismeretlenek levén, új adatokkal világítják meg a hódoltság délmagyarországi közviszonyait. Egy alkalommal — kezdi elbeszélését Dzsáfer névtelen pecsétőre — a temesvári török helyőrségnek egy szakasza kiszáguldott a 10 órányira fekvő Varjas községbe, hogy ott prédát fogjon. Meglepetésére 80 válogatott hajdút talált Varjas előtt Csanád várából, kik Attila módja szerint őshajdani szokást követve, a falunál szekérvárat alkottak és abban magukat elsánczolták. A törökök nem merték őket megtámadni, mert kisebbségben valának. Hirnököt küldtek tehát Temesvárra Dzsáferhez, ki azonnal segitőcsapatot vezetett a csanádi hajdúkkal szemközt állótörök száguldók támogatására. Megközelítvén a szekérvárat, feltűnt neki, hogy a hajdúk egy elfogott török nőt, ki csecsemő gyermekét magasra emelé, az egyik szekérre állítottak és a törökök felé fordították. De ez nem indította könyörületre a mohamedánok szívét. Rajtaütöttek a hajdúkra és nagyobb részüket leöldösték, anélkül mégis, hogy a sűrű lövöldözés és a kardokkal való vagdolkozás közben legcsekélyebb baja esett volna a czégérül kiállított nőnek és gyermekének. Mire az összecsapásnak vége szakadt, vérszomjas, éhes farkasok gyülekezének a harczmezőn és az elesettek tetemeit fölfalták. Más alkalommal Lvppa felé rándultak ki a temesvári martalóczok. Lippa akkor magyar kézen volt. A vár parancsnokának ménese és gulyája künn legelészett a mezőségen. A portyázok összeterelték a jószágot és 1150 darab lóból kiválasztván a legjavát, 15 paripával együtt az egész gulyát Temesvárra hajtották^ Az árúba bocsátott zsákmányból 4000 tallért Dzsáfer pasa kapott,, a többit Temesvár környékén részint a török zárdák és szegények,. részint a martalóczok kapták. Ilyen és hasonló rablókalandok napirenden voltak akkor a temesi hódoltságban. Hol a keresztények léptek föl támadólag a török erődítmények ellen, hol az ottománok lepték meg sánczaikban a keresztényeket. Élet- és vagyonbiztonság nem létezett akkor Délmagyarországon. Valahányszor a hadakozó-