Századok – 1913

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Dzsáfer temesvári pasa 12

SZENTKLÁRA Y JENŐ. DZSÁFER TEMESVÁRI PASA. 13 egész helyőrséget és lakosságot s kegyetlen boszúval agyonverték a hatalmaskodó embert. A temesvári katonai zendülésnek híre csakhamar eljutott Belgrádba, a hol akkor Haszán pasa, kincstartó tábornagy parancsolt. Haszán a szörnyű eset hallatára legott tanácsba szólítá hadvezéreit és hármat jelölt ki közülök a megüresedett temesvári kormányzóságra : Ahmed volt temesvári pasának Ozmán nevű fiát, Nikdei Ali pasát és Deli Omár pasát. Azonban ezek egyike sem vállalkozott a felajánlt állásra. Attól tartottak, hogy a temesvári helyőrségben elharapódzott fegyelmetlenséget és a jancsárok lázongását nem lesznek képesek lecsillapítani. Haszán akkor »csupa nyájassággal és sok kéréssel« Dzsáfer pasát szólítá fel a temesvári beglerbégség elfogadására. S midőn Dzsáfer késznek nyilatkozott teljesíteni a főparancsnok óhaját, Haszán ráadta a tartományi kormányzók díszköntösét és nagyon meg volt elégedve a választásával. Nyomban föl is terjeszté Dzsáfert a padisához megerősítés végett. Dzsáfer tisztelettel elbúcsúzván a belgrádi divántól, a választását követő harmadik napon útra kelt Temesvár felé. Belgrádból Szendrőbe ment, onnan Akram nevű helységbe, a hol átkelt a Dunán és Ujpalánkán hálásra maradt. Egy nappal később Temesvárra érkezett. Noha kedvencze volt Haszán fővezérnek, sőt magának Musztafa szultánnak is, még sem volt elbizakodott ember és nem vonult be új állomására fenhéjázó gőggel, hanem szerény csendességben foglalta el lakását a Hunyadiak ősi kastélyában, hol a török kormányzók rendes konakja volt. Szelíden és zajtalanul lépett fel alattvalóival szemben ; de azért a tekintélye és igazságosságának híre oly nagy lett, hogy a lázadó katonák már a neve hallatára is tiistént meghunyászkodtak, a főbűnösök pedig menten elbujdostak Temesvárról. Dzsáfer pasa oldalán egy kiválóan eszes és az urához nemcsak hűséggel, de rajongó szeretettel viseltető titkár vagy •— mint ő magát nevezi — pecsétőr működött. Űgylátszik irodalmi műveltségű, tanult férfiú volt, kinek nevét azonban nem ismerjük. Ez a névtelen pecsétőr arabbal vegyített török nyelven sok lelkesedéssel, de épp azért sok túlzással, helyenként csapongó keleti fantáziával írta meg urának, Dzsáfer pasának élettörténetét, mely »Dzsáfer temesvári pasa történetei« czímen nagybecsű történeti kútfő gyanánt kéziratban maradt ránk. Ez a kézirat Temesvárnak egyetlen török irodalmi emléke a hódoltság korából. A Bécsben őrzött eredeti kéziratnak hazánkra vonatkozó részleteit — az egész munkának harmadrészét — félszázaddal ezelőtt a M. Tudom. Akadémia megbízásából jeles orientalistánk, néhai Repiczky János magyarra fordította, ellátva a szöveget felvilágosító jegyzetekkel is.