Századok – 1913

Történeti irodalom - Császár Elemér: Ányos Pál. Ism. Dr. Vértesy Jenő 139

TÖRTÉNETI IRODALOM-141 egyenként törli le az arezkép eddigi színeit, mégis marad belőle annyi, hogy van róla valamelyes fogalmunk : ez lehetett Ányos Pál, az ember. És az ember jól jellemzett alakját nem ragadja ki környezetéből, a mely hibába annyi életrajzíró beléesik. Ez az életrajznak, mint olyannak, elveszi jogosultságát, mert senkinek sincs külön magányos élete. Császár elkerüli a másik szokásos hibát is, mikor a biographus a maga hőséből óriást növel s szétrepeszteti vele a kereteket. Änyos Pál itt nem több Ányos Pálnál, a kinek történeti szerepe jóformán semmi sem volt, de a maga korának érdekes és jellemző alakja s a kornak plasticus képét olvassuk életírásában. Különösen érdekes a »Kalapos király« elemzése és történeti jelentőségének megállapítása. Ányosban a magyar ember, a nemes ember s a papi ember lázad föl II. József ellen s e hármas szenvedély korbácsolja föl olyan erősen a különben is indulatos természetű költőt. Hogy azonban a költő nem olyan érdekes Ányosban, mint az ember, azt érezzük Császár sok szeretettel megírt könyve után is. A minthogy irodalmunk e korban sok érdekes embert mutat, de nem annyi érdekes költőt is. A levegőben van valami vágy a cultura és az irodalom iránt, a mely lelkesedni, tanulni és írni készteti a kor legjobbjait ; de szinte érthetetlen, hogy annyi mély és lelkes ember közt nem akadt egyetlen igazi tehetség sem. Ez Ányosnak, a költőnek, is problémája s nem kevésbbé érdekes, mint az emberé volt. S e pontban nem értünk egyet Császár ítéletével, a ki magasabbra helyezi az író értékét. Császár kitűnően ismeri a kort s megvilágítja minden oldalról. A kortársaival való összehasonlítás tanulságos s az írónak igaza van, a mikor Ányos lyráj át őszintébbnek, lelkét költőibbnek, formaérzékét fejlettebbnek találja, mint kortársaiét. Az irodalomtörténeti szempont helyes, de Császáraestheti kai szempontból is értékesnek tartja Ányos líráját, Ez ugyan egyéni nézet dolga s részletes kifejtésére nagyobb tér volna szükséges. Mindenek előtt Ányos költői pályáját lezártnak tekintjük. Kora halála nem mond ellene, a lyrikus érzése javát kiadhatja fiatal korában. Kortársai hibáitól, az elnyújtottságtól, a keresettségtől, az afiectatiótól nem ment Ányos sem. Egyes sorai hirtelen föl-fölvillanással valódi költői eret mutatnak, de egy-egy ilyen helyre a sekélyes verssorok árja tolúl. A »Kalapos király« is tagadhatatlanul megkap egy-egy erővel teli sorával, de csak sorokról lehet szó. Túlnyomó része csak nyers, erő nélkül s jó rímek igaz költészet nélkül. A Császár gondos munkája se költi föl bennünk a kedvet, hogy Ányost újra elővegyük a könyvespolczról, ha már régebben olvastuk. Császár ügyesen és hatásosan végzi munkáját, a mikor Kölcsey ítéletét idézi Ányosról. Ez az ítélet szép és meleg. Nem ismerünk,