Századok – 1913
Történeti irodalom - Lüttich; Rudolf: Ungarnzüge in Europa im 10. Jahrhundert. Ism. Dr. Domanovszky Sándor 142
142 TÖRTÉNETI IRODALOM. 142 se az aesthetikában, se más tudományban, csalhatatlan birót. De a mélyen látó és kiváló ember nem szokott üresen beszélni s e jól választott idézet nem is vall arra, mintha Császár is a tekintély elvére hivatkoznék. De ez az ítélet ha megállhatott a Kölcsey idejében, ma nem áll meg. A fiatal Kölcsey ugyan Berzsenyit oly szigorral bírálta meg, a mely anachronismus volt a maga korában is, azonban a »Nemzeti hagyományokéból már a teljesen kiforrott, lehiggadott, nagyeszű és szépen író Kölcsey beszél. Valószínű, hogy szerencsésebb körülmények között Ányos több lett volna annál, a mi így lett. De Kölcsey nem azt értette ez alatt, hogy Ányosnak az volt a szerencsétlensége, hogy olyan valódi csináltvirág-költészetben született, a melyből csak lángész szabadíthatta volna ki magát. Kölcsey itt Ányos szerencsétlen életére czélzott. Az embert sajnáljuk; de azt hiszem, ha a költő él, szeret és szenved, mint szerelmes és mint hazafi, ha megértő baráti környezetben él s szabadon kifejtheti minden érzését és gondolatát — ezek még nem szerencsétlen viszonyok a lyrai költő számára. De nem folytatjuk. Az aesthetika is rendelkezik bizonyos mértékig bizonyító eszközökkel, de bizonyságai többnyire mégis csak subiectiv bizonyítékok. A mi az egész könyvet illeti, kellemes olvasmány. Némely helyen — p. o. Ányos zsoltár-fordításainak tárgyalásakor — kissé hosszas ; legszebb Ányos ősei sorsának elbeszélésénél, de stílusa mindenütt egyszerű és elegáns. DR. VÉRTEST .TENŐ. Ungarnzüge in Europa im 10. Jahrhundert. Von Dr. Rudolf iAillich. Berlin 1910. Verlag von Emil Ebering (Historische vStudien, Heft LXXXIV.) 174. 1. Mindig örömmel veszszük, hogy ha a külföld figyelmére méltat bennünket. Ez alkalommal egy olyan könyvről akarunk beszámolni, a mely tisztára magyar tárgygyal foglalkozik. Ez a munka tehát nemcsak vonatkozásaiban, hanem egészében, minden egyes' részletével méltán felkeltheti érdeklődésünket. Mindjárt el kell azonban árulnunk azt is, hogy az az öröm, a melyet a munka megjelenésén éreztünk, csak addig tartott, a míg elolvastuk. Mint annyi más társa, ez is csalódást hozott számunkra. Alig van történetünknek olyan themája, a melylyel a külföld annyit foglalkozott volna, mint a nyugati kalandozásokkal. A német annalesek bírálata és az egyes országok története kapcsán a német írók ismételten kénytelenek voltak a kalandozásokkal s az ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni. Még franczia író is akadt,
