Századok – 1913

Történeti irodalom - Gooss; Roderich: Österreichische Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen. (1526–1690.) Ism. Dr. Lukinich Imre 132

134 TÖRTÉNETI IRODALOM. 134 egyelőre véget vetett az udvar imperialisztikus törekvéseinek is, a melyek értelmében Bécsben Erdély beolvasztását történelmi szükségnek tartották. Ennél többet — eltekintve a területi bővülésektől — a nikolsburgi, sőt a liűczi béke sem eredményezett, bár ez utóbbi közjogi vonatkozásai szabatosságánál s a területi bővülés legalább részleges (Szatmár, Szabolcs m.) állandósításánál fogva Erdélyre talán a legfontosabb békekötés. Mindezen sikerek a bécsi udvar hagyományos politikáján mit sem változtattak ; az udvar mindenkor"csak a viszonyok kényszerítő nyomásának engedett, de a nélkül, hogy az új jogállapotot a maga részéről véglegesnek tartotta volna.* Innen van az, hogy a tizenhatéves török háború első sikerei utániazonnal felmerült Magyarország területi egysége helyreállításának, illetőleg Erdély beolvasztásának eszméje, a mely tudvalevőleg ellenállás nélkül meg is valósult. A balázsfalvi szerződés tulajdonképen Erdély megszüntetésével egyértelmű. A mi magát a kiadványt illeti, arra nézve általánosságban a következő észrevételeink vannak. A Bittnertől megállapított programm az 1527 márczius 26-i okiratot jelöli meg az Erdélyre vonatkozó első államszerződésnek ; Goos is azzal kezdi meg a sorozatot, holott az 1526 esztendő még nem jelenti Erdély különválását. A János király és I. Ferdinánd közt folyt diplomatiai tárgyalások említik ugyan Erdélyt, de csak mint Magyarország kiegészítő részét ; János király czímei közt Erdély neve elő sem fordul, mert joghatóságának Erdély felett való érvényessége »magyar király«-ságából önként következett. Felfogásunk szerint az államszerződések sorozatát a váradi béke érintésével a gyalui szerződéssel (1541 decz. 29) lehetett volna megkezdeni. Ugyancsak a Bittner-féle programmhoz (28. 1. nr. 138.) való ragaszkodás jele az is, hogy az államszerződések közt Báthory Istvánnak Szatmár és Nagybánya birtokáért Rudolffal folytatott tárgyalásai is (1585) helyet foglalnak (204—218. 11.), ámbár e tárgyalások teljesen niagánjellegűek. Nem tartozik ide a szatmári kapitulatio (1644) okirata sem (705—714. 11.). Túlságos részletesen, némileg Erdély rovására foglalkozik a bécsi és a nikolsburgi békét megelőző tárgyalások magyarországi vonatkozásaival, bár tagadhatatlan, hogy főleg a nikolsburgi tárgyalásokat (516—544. 11.) rendszeresen és világosan ismerteti. Említettük, hogy Goos a szükséges irodalmi apparatusuak birtokában volt a tájékoztató bevezetések megírásakor ; tárgyi tévedéseket, felfogásbeli eltéréselet alig vettünk észre. így (2. 1.) a budai, országgyűlésről (1527 márcz. 17-től) nem lehet azt állítani, hogy János király pártjának gyengülését mutatta, ellenkezőleg, ezután történt Ferdinánd pártjának megfogyatkozása.1 Goos szerint (93. 1.) »sollte 1 Ortvay T. : Pozsony város tört, IV. 1., 110. és 112—16. 11.