Századok – 1913
Értekezések - KÁLLAY UBUL: Új adatok keltezetlen oklevelek időpontjának meghatározásához 110
114 KÁLLAY UBUL. bírság fejében alperes fekvő javainak egy részébe be kellett volna iktatni, és az alperes ezen iktatásnak ellentmondott.1 Ha több alperes szerepelt, mindegyiket külön-külön 2 bírságolták. Egyszerű bírsággal sújtották egyes esetekben azt a félt is, a ki a választott bíróság ítéletének magát alá nem vetette,3 vagy az elvállalt szavatosságnak eleget nem tett.1 4. §. De királyi bírsággal sújtották az alperest, ha a felperes okleveleit hamisaknak állította és ezen állítása valótlannak bizonyult, még akkor is, ha a vádat visszavonta ; 5 ha a már megítélt bírságokat nem fizette és ezért a bírságok fejeben ingatlanai egy részébe kellett felperest iktatni,6 — valószínűleg tehát per analogiam — akkor is, ha ilyen beiktatásnak ellent mondott (l. 3. §.), egyáltalában — egyes esetekben, — ha fizetési határnapot mulasztott.7 Felperest, ha ok nélkül perelt.8 Mindkét félt pedig, ha az ítélethez nem alkalmazkodott,9 5. §. Mindezen bírságok részben a bírót, részben az ellenfelet illették ;1 0 ezen részből 1236-ban fele a bíróé,1 1 de már az Árpádkorban legtöbb esetben két harmadrész jut a bírónak, így már 1239-ben is,1 2 1 1277 : debuisset . . . Gregorium . . . introducere in quandam possessionem . . . Matie . . . pro iudiciis, quibus dinoscitur remansisse, vnde . . . Matias probuit ... ob hoc ipsum indicio decreuimus. (Fejér IV. 2. 421.) De itt kérdéses a »iudicium« nem általános értelmű kifejezés-e és nem kell-e alatta királyi bírságot érteni. L. 4. §. 2 1294 : decreuimus, vt . . . deberet- dare vnum iudieium pro se et aliud pro . . . fratre suo . . . pro eo, quia in primo termino . . . litteras . . . exhibere non potuit. (Wenzel V. 103.) 3 1235—70 között : pars, que de . . . arbitrio resilierit, pene trium marcarum subiacebit (Wenzel VII. 3.) ; 1289 körül : si qua pars arbitrium . . . non acceptaret, ante responsionem suam soluet très marcas. (Zichy Okmt. I. 37.) 4 1257 : defendere tenerentur, qui si négligentes existerent in tuendo . . . additis insuper tribus marcis. (Wenzel VII. 470.) 6 1255 : litteras asseruit falsas esse ... ad hec dicta substitit nichil contra ipsas litteras de cetero proponendo . . . soluet duas marcas pro tercia parte indicii regalis, quia litteras . . . falsificauerat. (Fejér IV 3. 285.) 6 1255 : extune ... in possessionem introduci faciemus cum iudicio regali, quia solucionis terminum pretermisit. (U. ott.) 7 1278 : penam iudicij Regalis incursurus, si . . . terminos omisit in soluendo. (Zichy Okmt. 1. 67.) 8 1270 : Hazái Okmt. I. 44. 9 1276 : pars uero de arbitrio . . . resiliens, iudicio regali subiacebit. (Hazai Okmt. VI. 162.) ; 1279 : qui dictam institucionem excesserit, iudicio Regali condempnetur. (Wenzel IX. 251.) 10 1253 : nobis . .. iudici et aduersario satisfecit, sicut requirebat ordo iuris. (Wenzel VII. 356.) 11 medietatem iudicii iudicem contingentis . . . solueret, residua uero medietas [felpereseknek] cederet persoluenda. (Wenzel VII. 25—26.) 12 1239 : terciam partem . . . parti soluit aduerse, duas vero partes
