Századok – 1913

Értekezések - KÁLLAY UBUL: Új adatok keltezetlen oklevelek időpontjának meghatározásához 110

IÍJ ADATOK KELTEZETLEN OKLEV. IDŐPONTJÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA. 115 6. §. A bírságot az azzal megrótt fél, lia csak mulasztását alaposan nem menthette,1 a következő bírósági határidőben, a tárgyalást megelőzőleg 2

volt köteles lefizetni, ennek elmulasztása a bírság duplázását vonta maga után sok esetben már a tizenharmadik században is.3

Hajnik tehát téved, mikor így állítja fel a tételt : »azonban az Árpád-korszakban még nem, akkor a bírságot mindig csak egyszerűen rótták ki, tehát csak az Anjou-korszak óta«. (I. h. 443.1.). »Bizonyítja ezt, hogy Árpád-kori okmányokban mindig csak a per alatt kirótt bírságok számáról és sohasem azok duplázásáról és ennek útján felszaporodott nagy összegekről van szó. (I. h. 13. jegyz.). Igaz ugyan, hogy az Árpád-kori oklevelekben legtöbbnyire, (»de nem mindig«, mint Hajnik véli), csak a per alatt kirótt bírságok számáról van szó,11

—de a nudicium« nagyon sok esetben . . . nobis tamquam judici. (Wenzel VII. 78.) Ez ugyan nem bírság, de ezen adatból következtethetünk a bírságokra is. — Í255 : unam maroam cum tercia parte iudicii . . . duas marcas pro tercia parte iudicii« fizet alperes ellenfelének. (Fejér IV/3. 285.) — 1299 : due partes ... in manus nostras . . . deuolute. (Hazai Okmt. VI. 452.) 1 1266—78 között : tenetur in iudicio, nisi se racionabiliter poterint excusare. (Wenzel XII. 678.)—1271 : tenentur in iudicio, si racionabiliter non poterint se expedire. (Zichy Okmt. I. 77.) ; tenentur in iudicio, si se racionabiliter non poterint excusare. (Zichy Okmt. I. 79.) : 1273 : tenentur in iudicio, si se racionabiliter non poterint excusare (Hazai Okmt. VII. 306.) ; 1300 : u. így (Zichy Okmt. I. 101.) ; in iudicio decreuimus remansisse, si se racionabiliter non poterit excusare. (Hazai Okmt. VII. 289.) 2 1255 : habendo . . ., soluto regali iudicio, redimendi . . . facultatem (Fejér IV/3. 286.) ; 1278 : iudicio . . . com-parabit coram nobis (Zichy Okmt. I. 61.); 1280: ante Responsionem eorum . . . soluere tenentur (Zichy Okmt. I. 58—59.); 1289 körűi: ante responsionem suani soluet (Zichy Okmt. I. 37.) ; 1291—1300 közt : non audiatur in accionibus suis, nisi iudicio prius persoluto (Hazai Okmt. VII. 305.) ; 1294 : soluet ante litem (Zichy Okmt. I. 76.) ; 1299 : ante eorum responsionem satis faciant de . . . iudicijs . . . alioquin huic negocio finem debitum inponemus (Hazai Okmt. VI. 438., 439.) év n. : decernimus . , . in iudicio, ut cum . . . coram nobis comparuerint soluant iudicium (Wenzel XII. 674.) ; ipso die . . . expediet se de iudiciis (Wenzel XII. 680.). 3 1255 : soluet terciam partem duppli (Fejér IV 3. 285.) ; 1272—75 : penam duppli incursuri, si aliquem pretermittent terminorum (Zichy Okmt. I. 37.) ; 1277 : si diem solucionis obmitteret, ipso facto poenam duppli incurret (Fejér V/2. 421.); 1278: si terminum solucionis obmittereijt duplo soluere tenentur (Zichy Okmt. I. 59.) ; 1299 : si primam solucionem non faceret, incurret penam dupli (Zichy Okmt. I. 96.) ; duplum incursuri, si terminum omiserunt insolutum ; év. n. : pene duplici judiciorum, quibus . . . conuictus extiterat, subiacebunt (Wenzel XII. 671.). 4 1260 : duo judicia (Wenzel VII. 539., Hazai Okmt. IV. 40.) ; 1280 : tria iudicia (Zichy Okmt. I. 58.) ; 1281 : quinque iudicia (Zichy Okmt. I. 46., 58.); 1299: quinque iudicia (Hazai Okmt. VI. 437.); sexto iudicio (ott u. 439.) ; sex Judiciorum (u. ott 451.) ; vndecim iudicijs (Wenzel V. 8*