Századok – 1913

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Világbolondító Tomko János 1

YJLJÍGBOLOXDITÓ TOMKÓ JÁ.NOS 5 A glagolita szertartás érdekében Tomkó látszólag ártatlanabb, de azért a tudomány terén sok kárt okozó csalással élt. A glagolita szerkönyvek kinyomtatása előtt felmerült a római bizottságban az az aggodalom, liogy a zsoltárok kiadásával tulajdonképen a görög keleti szláv zsoltárokat nyomtatják ki, mert a zsoltárokat az első szláv fordítók nem latinból, hanem görögből ültették át a szláv nyelvre. Tudvalevőleg a zsoltároknak a latinban kétféle fordítása van. Mind a kettő Szent Jeromos nevéhez fűződik ugyan, de mégis különböző. Szent-Jeromos ugyanis először csak megjavította a görögből készült régibb latin fordítást, és a mai latin szertartású egyház a papi zsolozsmában ma is ezt használja. De ezenkívül Szent-Jeromos az eredeti héber nyelvből is lefordította a zsoltárokat, mert belátta, hogy a görög többlielyütt hibás, de a fordítás nem tudott átmenni a közhasználatba, mert akkor a szertartásos könyvekben nagyon nagy változtatásokat kellett volna tenni. Már most, midőn Rómában épen azon tűnődtek, megengedliető-e az, hogy a katholikus horvátok teljesen görög eredetű zsoltárokat használhassanak, Tomkó egyszer csak előállott azon felfedezésével, hogy ő rátalált egy 1222-ben Miklós arbei paptól (clericus) írt glagolita zsoltárkönyvre és az világosan mutatja, hogy a glagolita zsoltárfordítás már 680-ban, két századdal előbb készen volt, mint a Kirill-Metod-féle fordítás, és nem is a görögből, hanem egyenesen Szent Jeromos második (tehát a héber eredeti után készült) fordításából tétetett át szláv nyelvre. Oda is kölcsönözte e könyvet három hónapra Levakovichnak és ez leírta. Természetes tehát, hogy a szláv nyelvű könyvek kinyomtatásával megbízott Propaganda ezek után engedélyezte a glagolita zsoltárokat. Persze hogy a szláv nyelvtudományra nézve roppant érdekes volt e felfedezés. Sokáig is kutattak utána, míg végre Levakovich kéziratai között megtalálták. Azonban már Miklós arbei pap előadása is nagyon gyanús volt, mert a feljegyzett személyek sehogy sem illettek össze az 1222-ben élő és Arbében hivataloskodó személyekkel. Azután pedig Jagic nem régiben (1911.) pontról pontra összehasonlította a Levakovich másolatában fennmaradt állítólag VII. századbeli zsoltárfordítást a régi glagol fordítással és kitűnt, hogy az állítólag VII. századbeli fordítás tulajdonképen csak ferdítés. Pontról-pontra kimutatja Jagic, mint változtatta meg valaki a régi glagol zsoltárt, csakhogy Szent-Jeromosnak a héberből készített fordításához közelebb álljon, ámde a változtatáshoz használt szláv szavak korántsem régibbek, mint a IX. század, hanem ellenkezőleg XVII. századbeliek. A