Századok – 1913

Értekezések - DR. LUKINICH IMRE: Az erdélyi fejedelmi czím alakulásának története - 94

AZ ERDÉLYI FEJEDELMI CZÍM KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ. — ELSŐ KÖZLEMÉNY. — Az 1540 szeptember havában tartott rákosi országgyűlés óta, a melyen a János-párti magyar rendek az elhúnyt király kéthónapos fiát, János Zsigmondot, királyukká választották,1

János Zsigmond jogosan nevezhette magát Magyarország »választott királyá«-nak.2

Kétségtelen, hogy a választás ténye, ha nem is követte megkoronáztatás, ellenkezett a nagyváradi békével,3

a melyet I. Ferdinánd mindenkor végérvényes államszerződésnek tekintett, jóllehet végrehajtása mind ez ideig függőben maradt. De ellentétbe jutott a királyválasztás a Magyarország területi egységének helyreállítására irányuló törekvésekkel is, a mennyiben a tényleges földrajzi elhelyezkedés állandósulását czélozta, ámbár indító oka nem a területi megoszlás véglegesítése, hanem esetleges új tárgyalási alap megteremtésén kívül a porta hatalmi törekvéseivel szemben való védekezés kényszerűsége. Fráter 1A rákosi országgyűlést Verancsics említi : Munkái VI. 150. 1. A királyválasztás helyére nézve a XVI—XVII. századbeli történetírók közt eltéré-ek vannak. Bethlen Farkas (III. torn. I. p. 343—45.) szerint aug. 15-én (szept. 15-ike helyett) Székesfehérvárt történt, hol egyúttal meg is koronázták volna. Ugyanígy Paulus Jovius is : II. 2. p. 235. Ezekkel a helyre nézve Somogyi Ambrus is megegyezik (I. p. 184. Eder kiad.). V. ö. egyébként- Jakab Elek : János Zsigmond élete. Keresztény Magvető. II. 165. 1. Általában azonban Verancsics tudósítása szolgál alapúi. Magy. Orsz. Ernl. IT. 280. 1. Erd. Orsz. Emi. II. 15. 1. Veress E. : Izabella királyné. 39. 1. 2 Fraknói szerint (Magy. Orsz. Emi. II. 280. 1.) »e gyűlés nem bírt a törvényes országgyűlés jellemével és a királyválasztás nélkülözte az érvényesség összes feltételeit«. Fráter György 1540 július 18-iki és Choron András aug. 24-i levelei azonban (u. ott II. 279. 1.), a melyek az országgyűlés összehívásáról tudósítanak, mutatják, hogy a királyválasztó gyűlés alakiságait megtartották. Másrészt pedig ismeretes, hogy Ferdinánd joghatósága ebben az időben osztatlan úl csak 13 dunántúli és északnyugati vármegyére terjedt ki ; az északnyugati és északkeleti felföld többi megyéiben állandó volt ugyan a joghatósági határok ingadozása, de azért a megyék nagy többsége feltétlenül elismerte János király fennhatóságát. ( 1540-iki die. conscriptin. M. N. Múzeum. Fol. Lat. 1088. Vol. I.) A megjelent rendek állásfoglalása tehát a többség politikai felfogását jelentette. 3 Art. X. Bethlen Farkasnál : Hist. lib. II. torn. I. p. 246—47.