Századok – 1912
Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89
92 dr. báuó nyáry albert. Ez a tétlenség aztán az emigratio meghasonlását fejlesztette tovább. A »Nemzeti Igazgatóság« két tagja, Kossuth és Klapka között mind nagyobb nézeteltérések támadtak. Kossuth a franczia hitegetésekbe vetette reményét, s Cavourban bizott akkor is, mikor ez már meglehetős nyíltan kifejezést adott annak, hogy únja a folytonos magyar kéréseket, a mikor ők maguk, az olaszok sem tudnak rendbe jönni ;1 Klapka pedig Magyarország részére segítséget csak Cavour halálos ellenfelétől, Garibalditól remélt. Egy esetleges vörösinges invasio nyomása alatt megszülető új Magyarországban aztán az Árpád-házi dynastia feléledése nagyon stylszerű lehetett volna, s éppen mivel ez a két eshetőség így harmonizált egymással, nem segítette elő a kormányzó azon törekvését, hogy alkalmas jelöltet keressen a magyar korona számára az uralkodó családok tagjai között. Még a Napoleon herczegféle combinatiót sem fogadta nagy elragadtatással. Viszont Kossuth állhatatosan megmaradt azon álláspontja mellett, hogy a Crouy -féle trónkövetelés csak compromittálja az emigratiót, és a magyar kérdést. Kitartott ezen álláspontja mellett akkor is, midőn a herczeg szerencse-csillaga legjobban ragyogott, s már-már egy napnak a fényével kezdett ragyogni. A kormányzó általa előre nem sejtett mértékben látta növekedni a Crouy herczeg táborát. Es a kit egyszer ebben a táborban látott, annak a nevét kitörűlte szívéből. Nyáry egészen a Magyarországon való tartózkodás utolsó napjáig mellette volt, mint hadsegéd, és mégis azonnal megszakította vele az érintkezést, a mint a trónkövetelő ügyének védőjévé lett. De meghasonlott benső barátjával, Pulszky Ferenczczel is, a kit a Turinból szerterepülő megbízhatatlan, rosszakaratú hírek az Ágoston herczeg nádorjelöltjének kürtöltek, míg Nyáry e források szerint a kanczellárságra pályázott.2 Mindezt az osztrák politika hívei terjesztették, de elérték vele azt, hogy eltávolíthatatlanúl odaszögezték a rágalmak által az éket Kossuth és kipróbált két hű embere közé. Mert a kormányzó csak ritkán tudta szétválasztani az egyéni barátságot a politikától. A ki nem követte őt minden önálló gondolkodás nélkül a politikában, azt nem tűrte meg többé barátai között. Annál nemesebb lelkületű volt, sem hogy volt barátja ellen ily tekintetek miatt bármikor is ellenségképen lépett volna föl, de elhidegülését éreztette vele, egészen megváltozott viszonyok között évtizedek múlva is. Talán nagyságának egyik forrását is képezte ez a megalkudni, kiengesztelődni, feledni nem tudás. Bízva a régi baráti viszonyban, s mindenkor tanúsított hű-1 Pulszky : Életem és korom. II. k. 2 Crouy-Chanel trónkövetelő, Tarka Világ 1869.
