Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

az utolsó magyak trónkövetelő. 93 ségben, olyan kívánalmakkal lépett fel Pulszkyval szemben a kormányzó, a melyeket ez végre is, mint teljesíthetetleneket, a legtiszteletteljesebb formában, de határozottan visszautasított. Tudta jól Pulszky, hogy bármit tesz, hibát csak azért talál működésében a kormányzó, mert az Ágoston herczeggel való barátságos viszonyát nem tépi széjjel. Pulszkynak már erősen megingott a szabadságharcz megújíthatásában való hite, kezdett nem bízni a külső segítségben, hiú ábrándnak tűnt fel előtte nem egyszer a szabad királyválasztás napja, de nem látott okot arra, hogy egyszerre, parancsszóra elhagyja az öreg herczeget, a kit egyénileg a legnagyobb mértékben kedvelt. Igazságtalannak tartotta a kormányzó ebbeli követelését, s a milyen makacsúl követelt Kossuth, olyan makacsul mondott ellent a kívánalomnak Pulszky, s megtörtént közöttük a szakítás. Mikor a kormányzó látta, hogy barátait harcz nélkül, egyenként veszíti el, elhatározó lépésre szánta el magát. Alkalmat adott neki a kérdés felvetésére a »vörös herczeg«-től kapott bizalmas nyilatkozat, a mely a franczia udvar politikájának változását mutatta, vagy pedig Jeromos herczegnek hajlandóságát a magyar trónhoz, a melynek első feltétele a Crouy-Chanel herczeg visszavonultatása vagy letörése volt. Lehetséges, hogy Jeromos herczegnek azon felszólítása, hogy ne engedjék nevetségessé tenni a trónkövetelő által a magyar ügyet, a császár által nem láttamozott személyes véleményt fejezett csak ki, de Kossuth kapva kapott rajta, s sietett örömmel közölni azt Klapkával is, hozzátéve intésül, hogy elvárná tőle, a mint az Pulszkytól is illett volna, hogy azonnal szakítsa meg az érintkezést Crouyval annak az elvnek az alapján, hogy közülök egyik se szövetkezzék olyannal, a ki iránt valamelyikük ellenszenvvel viseltetik. Már pedig ő többször kifejtette kifogásait a herczeggel való együttműködés ellen. A tábornok, a kit a Nemzeti Igazgatóság nyűge sokszor nyomott már, mikor ellenkező politikai véleményben volt, mint az Igazgatóság elnöke, Kossuth, olyan választ adott, a mely éppen nem nyugtatta meg a kormányzót. Egyéni rokonszenvnek minősítette a Crouyhoz való viszonyát, s kijelentette, hogy erre nézve senkinek irányítását el nem fogadhatja.1 Hogy Napoleon Jeromos herczegnek mi volt a véleménye az emigratio és a Crouy közötti viszonyról, arra nem éppen sokat adott, mert hitét a császárban is régen elvesztette már. Kossuth még egy kísérletet tett, hogy Klapkát magához fűzze, de ez a kísérlet éppen akkor történt, mikor a tábornokot arra hívta fel Ágoston herczeg, és a környezetét képező emigránsok, 1 Kossuth : Irataim az Emigratióból, III. к. 724. 1.