Századok – 1912
Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785
799 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. Vájjon számíthatott-e kíméletre a trónért folytatott harczokban, a kereszténység és pogányság küzdelmeiben az az özvegy, kit nemcsak Aba, hanem Péter is, Gizella pártoltja kirabolt ? Számíthatott-e kegyelemre a feltámadt magyarok előtt az István utódai által javaitól és a védelemtől megfosztott az az özvegy királyné, kit Istvánnal együtt a kereszténység és az új szervezet megalapítójának tekintettek és ki Istvánnal együtt Pétert trónra juttatta ? Számíthatott-e kegyelemre, midőn pártfogoltját, Pétert, a felkent királyt elűzték ^s megvakították ? Remélhetett-e kíméletet, midőn a száműzött herczegek, Endre, Levente visszajövetelével az volt, a kiadott jelszó, hogy meg kell ölni minden papot, püspököt, vissza kell állítani a régi hitet és midőn az Endre és Levente üdvözlésére Fehérvárról Pestre menő Gellértet és püspöktársait legyilkolták ? Vájjon ki hiszi, hogy midőn már közvetlenül István halála után, midőn a nagy királyért a 3 éves gyászidő még le sem telt, magának Istvánnak királyutódjai üldözték Gizellát, a gyászos özvegy Magyarországon akart volna maradni azok között a harczok között, melyeket egyrészt Péter és az Arpád-herczegek közt a trónkövetelés, másrészt a kereszténység és pogányság összeütközése felidézett ? Ki nyújthatott neki menedéket ? A vértanuságra váró püspökök ? Vájjon nem volt-e természetes, hogy Gizella, midőn III. Henrik Magyarországon volt, felhasználta a kedvező és illő alkalmat, hogy méltó módon vonulhasson vissza szülőföldjére, hol ha nem is talált herczegségre, melyet állítólag II. Henrik halála után István óhajtott számára elnyerni, de mindenesetre nyugalmat lelt öreg napjaira. Természetes volt az akkori idők szerint, hogy kolostorba vonuljon. Ott találhatta csak a nyugalmat, mint anyja, ki a regensburgi Niedermünster-kolostorban halt meg ; vagy mint nővére, Brigida, ki szintén Regensburgban lett apácza ; vagy mint sógornője, II. Henrik császár özvegye. Arra, hogy Gizella Niedernburgot választotta kolostorúl, indító oka valószínűleg az lehetett, hogy itt volt apátnő az ő és fivérének, II. Henriknek nagynénje és ezen kolostor számára tett II. Henrik nagy adományokat és alapítványokat. Végül még egy megjegyzést. Ha Magyarországon valakinek eszébe fog jutni, hogy akár a reggiói érsek által a XVI. században Gizellának szentelt emlékkövet újra elhelyezze vagy neki új emléket állítson, a Passau mellett buzgólkodók között bizonyára egy sem fog akadni, ki ezen kegyeletes eljárás ellen türelmetlen és fölényes kifogást merne tenni, hanem ellenkezőleg azt a legnagyobb örömmel üdvözölné, mert a Passauban tanúsított kegyelet éppenséggel nem zárja ki a Veszprémben tanúsítandó kegyeletet. Ezzel befejezhetem válaszomat. Legyen szabad remélnem, hogy Ambrózy Ferencz ha nem is felmentő indokokat, de legalább enyhítő