Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785

785 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. tanulmányai alapján egyre jobban izmosodik, míg aztán a hetvenes évek vége felé eléggé érett arra, hogy testet öltsön. Császár fokrólfokra kíséri Bessenyei vezérgondolatának kialakulását, talán kissé messziről kezdve vizsgálódását, a hazafi érzésből vezetve le az akadémiai eszme kivillanását, a mi akkori íróinkat általában irányozta ; de a mint Bessenyeinek a tudomány terjesztésében keresett nemzetboldogító czélját meglátja, már biztosan és az érlelő hatások okos számbavételével viszi olvasóját az első magj'ar tudós társaság bölcsőjéhez. Császár a Bessenyei bécsi tartózkodásában tagadja az ott végbemenő színi reformok hatását, s ebben igaza lehet. De hisz azt bajos is állítani, hogy drámáival meg akarta teremteni a magyar színpadot. Nem tudjuk, kire czéloz ; de azt tudjuk, hogy Bessenyei nem vonhatta ki magát azon hatás alól, a melyet a franczia színi előadásokat felváltó német színi előadások tettek reá ; nem azért, hogy magyar színpadot alkosson — Bécsből, hanem hogy egyáltalán drámai, még pedig részben magyar tárgyú drámai művel terjeszsze a • fölvilágosodás eszméit, utat törjön a nemzeti haladásnak. Másik megjegyzésünk az, hogy helyesnek találjuk ugyan az akadémiai eszme európai útjának megjelölését, de kissé szélesnek az ösvényt, a melyen Bessenyei törekvéséig jutunk. Ez azonban nem von le semmit a szerző érdeméből ; alapossága kárpótol a szerkezet némi terjengősségeért. Különösen sikerűit a tanulmány harmadik fejezete ; de itt egy futópillantás nem ártott volna az előzményekre, a melyeknek Császár csak a forrására hivatkozik. Csaplárral szemben meggyőzően mutatja ki, hogy az 1779 ben alakúit társaság nem Horányi, hanem Bessenyei műve. KOVÁTS ANTAL. VÁLASZOM HORVÁTH SÁNDORNAK ÉS FRIEDREICH ISTVÁNNAK.1 Egy régi közmondás szerint ha a bábák elejtik a gyereket, leány lesz belőle. így jártunk most is. A Széchényi-monographia megjelenése után két hivatásos bíráló is jelentkezett a bemutatására, írtak hosszú czikkeket a közérdek czégére alatt, a melyekben a kérdés lényegéről, a Széchényiek származásáról most már alig esik szó, annál többet foglalkoznak a szerzővel, nagyon rajta vannak, hogv meggyanúsítsák személyét, lerontsák hitelét, kétségbe vonják képzettségét stb. Bár tehát azon sajnálatos körülmény, hogy a személyes hajsza nyíltan álló czélja az ellenem intézett támadásoknak, a vita folyta-1 Századok, 1912. évf. 690—716. 1.