Századok – 1912

Kisebb közlemények - Márki Sándor: Az aradi »véres« országgyűlés színhelyének megállapítása 779

780 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.) 780 mert »nehéz elképzelni, hogy oly válságos helyzetben, mint akkor (a • marosmellé ki) Arad volt, tartottak volna gyűlést, vagy jött volna. Össze a hadsereg. Valószínűbb volna a máig is létező Arad puszta Esztergom megyében a Duna balpartján, melyről 1295-ben van szó» (CD.VI,2. 286.). A legvalószínűbb az ungmegyei Orod (HO. VII. 286.), Arad (Anj. Ок. II. 209.), melynek fekvésére nézve 1. Csánki D.. magyar tört. földr. I. 388. Ranzanus állítása »juxta Albam« (Fl. IV_ 207.) úgy látszik, csak kombináczió a valószínűtlennek látszó »Arad« helyett.« Pauler tehát »íróink általános véleményével« szemben csak föltevésekkel dolgozik ; nagy nevének tekintélye azonban elegendő volt reá, hogy felfogása utat találjon a történetirodalomba,, a nélkül, hogy állítását valaki bírálta vagy bizonyította volna. A kérdésnek ilyen állapotában még nagyon korai az ungvármegyei közművelődési egyesületnek az a hazafias szándéka, hogy a Vaján község mellett levő aradi mezőn emlékoszlopot állítson a. véres országgyűlés megörökítésére. A mennyiben a tekintetes választmány tőlem, mint Arad vármegye és város egyik történetírójától ez iránt véleményt kívánt, én őszintén megvallom, hogy mást most sem mondhatok, mint a mit 1892-ben »Arad Története« czímű munkámban (I. 77—82. l.)> megírtam, hogy t. i. a hírneves országgyűlés mégis csak a marosmenti Aradon történt meg, s nem is 1132-ben, hanem 1135-ben. Bartal (Commentarii II. 74.) az aradi gyűlést 1132-re, az esztergomit (75. 1.) 1136-ra teszi. A legtöbb történetíró (Horváth, Szalay stb.) mindjárt Béla trónralépése után említi az aradi véres eseményt.. Azonban Thuróczy szerint is (II. 64. fej.) a gyűlést már akkor tartották, mikor az ország megerősödött Béla király kezében, mit csak 1136 táján lehet elmondani. A gyűlés idején Bélának — szerinte és Márk krónikája szerint — négy gyermeke volt, holott 1130-ban házasodván, 1132-ről vagy éppen 1131-ről ilyesmit mondani képtelenség. Katona (Hist. Grit, III. 500.), a kronológiai nehézségeket tekintetbe véve, már az 1136. évet fogadta el az aradi gyűlés idejéül. Szalay szerint (I. 248.) »ha az aradi gyűlés 1136-ban tartatott volna, Borisz kísérletei Béla végéveire esnének ; már pedig melyik komoly történetíró vetné Borisz és Boleszláv vállalatát 1132—4-nél későbbre ?«• De ha, Szalay szerint, azon fordul meg a dolog, hogy az Aradon lemészároltak rokonai Boriszot az ország elfoglalására hítták meg, ott van bizonyságul egy, a történtek után csak 80—90 esztendővet író férfiú, Boguchval poseni érsek (Monum. hist. Poloniae, II. 516.), ki szerint 1135 után (tehát 1136-ban) a halicsiak s a magyarok közösen kérték Boleszlávot az »elűzött« Borisz »király« visszahelyezésére. Vak Béla s a lengyelek valóban csak 1137-ben kötöttek békét. Egyébiránt az aradihoz hasonló jelenet a Sajó mellett is történt volna ; valószínű, hogy a sajói véres és zajos tábori gyűlést utánozta az;