Századok – 1912
Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - III. és befejező közlemény 758
764 1>R. THOMASIVSKYJ ISTVÁN. confoederált nemzetemnek legyek hasznára ; még lia tíz koronát is hoznának elém, inkább haljak meg, semmint hogy valami kárt okozzak szülőföldemnek. Ezért tehát határozni kell ebben a dologban. A confoederatio fontos érdekei pedig azt kívánják, hogy várjunk a válaszra, a mely biztosítani fogja Magyarország számára az ellenség ellen való segedelmet.« Erre Bercsényi a maga és mások nevében azt mondotta. : »Senki sem vonhatja kétségbe, hogy minél jobbak a mi confoederatiónk összeköttetései, annál több haszna lehet belőlük. Csak meg kellene tudakolni, nem az osztrák ház keze jár-e itt a dologban, hogy minket a fejedelemtől elszakítsanak és a magyar nemzetet annál könnyebben elnyomhassák.« Rákóczi őt így szakította félbe : »Erről is gondolkoznunk kell és megvárni az időt ; mindazáltal legyetek bizonyosak valamennyien, hogy a nagyfejedelem nem áll olyan kapcsolatban az osztrák házzal ; ezt a dolgokból jól lehet látni, sőt Szaniszló már az ország elhagyására készül, Wisznewecka herczegnő pedig azért jött ide, hogy felajánlja nekem két fiának 40.000 főnyi haddal való segítségét.«г A fent idézettekből látható, hogy nemcsak Wisznewecki felesége jött át Magyarországra politikai niissióval, hanem, hogy ezt még megelőzően ott járt a czár követe is a korona fölajánlásával. A szerzőnél azonban az olvasható ki, hogy a lengyel korona fölajánlását Rákóczi csak júl. 24-én kapta a. muszka czár követétől, Corbetől.2 A valóságban ebben az ügyben már régebben folytak nagy titokban tárgyalások, Corbe és Volinszki követsége pedig Ungváron nyílt, formális meghívó volt, a mikor Rákóczi már beleegyezett a lengyel korona elfogadásába. Ebből az derül ki, hogy a czár abban az időben legalább is kétszer küldött követet Rákóczihoz, és pedig legelőször valamikor 1707 május hava táján. Mind a két esetben pedig senki más, mint maga Corbe járt nála, csakhogy első ízben titokban, másodszor pedig nyíltan. A szerző csudálatosan egybevonta ezt a két követjárást, noha a fejedelem emlékirataiból nyilván meglátszik, hogy ilyen kettő volt. íme egy ilyen említés : »A mon retour de Transilvanie, je rencontrai un Grec habitué dans ce pays, appellé Corbé. Il était devenu Conseiller du Czar et m'aiant demandé une audience secrette, il me délivra une lettre de créance de ce Prince. Je députai, autant que je m'en souviens, Paul Raday, le Di-1 Reium Hungaricarum übri XIII. lib. II. p. 67—68. Kézirat Haus-í Hof- u. Staatsarchiv Bécsben. 2 II. 54.
